Ha meghallom a segélykiáltását, a barátom most is élne…
Ha jobban oda figyeltem volna, meghallom a suttogásban az üvöltést, ami az utolsó segélykiáltása volt egy férfinak, aki a barátom volt. Igen, én is okolható vagyok azért, hogy feladta, és nem az életet választotta.
Eldobta, mint egy rongyot – valószínűleg annak érezte magát az utolsó hónapjaiban. Ákossal gyerekek voltunk, amikor életre szóló barátok lettünk, együtt építettünk homokvárakat, együtt hintáztunk, együtt tanultunk meg úszni. Volt olyan szerencsénk, hogy még a katonaság 1,5 évét is egy laktanyában tölthettük.
Aztán kicsit eltávolodtak az útjaink, 200 km-re költözött, ott alapított családot, de azért évente 1-2 alkalommal meglátogattuk egymást. Boldognak hittem, azt gondoltam, hogy tökéletes az életük a feleségével és a két szép gyermekkel. Nagyot tévedtem, nem így volt – én csak azt hittem, amit láttam, látni engedtek, amit mutattak.
Majdnem 30 éve éltek már együtt, amikor a felesége bevallotta neki, hogy van egy másik férfi is az életében, akivel össze akar költözni, így el fog válni tőle. A gyerekek már felnőttek, mindketten saját útjukat járják, egyikük az ország túlsó felén lakik, a másik Svájcban próbál boldogulni. Így Ákos teljesen egyedül maradt az érzéseivel, amik egyre jobban magukkal rántották a mélybe.
Hívott ugyan többször is telefonon az utóbbi pár hónapban, de csak nem akarta kinyögni, hogy mi bántja a lelkét. Annyit mondott mindig, hogy tök jó lenne találkozni és beszélgetni egy jót. Nem kapcsoltam, hogy miért szeretné ezt, így mindig csak ígértem, hogy szakítok időt rá és valamelyik hétvégén elmegyek. Nem tudtam, hogy folyamatban van a válóper, és hogy Andi majdnem mindig a pasinál van, ő pedig egyedül ül a nagy és üres házban.
A tragédia előtti napon, egy péntek estén is felhívott, hogy ha már én nem megyek, akkor a hétvégén szeretne eljönni hozzánk. Ám az a hétvége nekünk nem volt szabad, egy családi vacsorára voltunk hivatalosak. Ezért nemet mondtam, és újra megígértem, hogy meglátogatom… Éreztem a hangján a csalódottságot, de akkor sem fedte fel a titkát. Hétfőn reggel alig értem be dolgozni, amikor csörgött a telefon. Azt írta ki, hogy Ákos…
Felvettem, örömmel köszöntöttem, de nem ő, hanem a felesége szólt bele: csak azért hívott, hogy közölje, Ákos a hétvégén öngyilkos lett…
Hogy mit éreztem és érzek azóta is? Fájdalmat, dühöt, lelkiismeret-furdalást! Nem segítettem, cserben hagytam egy embert, a barátomat, aki tőlem akart segítséget kérni. Aki nem tudott megküzdeni a rá váró feladatokkal, ezért pontot tett mindennek a végére. Elmenekült ebből a világból, mert képtelen volt megoldani a problémáit, és mert senki nem nyújtott segítő kezet.
Kérek mindenkit, hogy hallja meg, ha valaki segítséget kér! Lásson be a semmitmondónak tűnő szavak mögé, és ne hagyja, hogy bárki is egyedül maradjon olyan gondokkal, amik embert próbálók! Mert minden elvesztegetett perc emberéletet jelenthet. Az időt pedig már nem lehet visszaforgatni…
Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:
Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37
Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80
SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”
Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig
Email: lelkisegely@hatter.hu
Nyitókép: Unsplash
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr