Halál várt a durva és alkoholista férjekre – A tiszazugi méregkeverők
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a 20-as években mindenki Art Deco bútorok között hódolt felszabadultan a Nagy Gatsby életérzésnek. Pedig Magyarország ekkor gazdaságilag abszolút mélyponton volt.
És amíg a budapesti füstös szórakozóhelyeken a lányok átadták magukat a jazz és a kokain élvezetének, addig a tiszántúli falvak fiatal asszonyai kilátástalan kényszerházasságokban szenvedtek. Akkoriban, főleg vidéken, nem igazán volt divat szerelemből házasodni, a lányoknak az apjuk választott jövendőbelit.
Ebben a furcsa világban a föld jelentette a vagyont, az életet, a munkát, és emiatt kötöttek össze családokat. A családfő döntött mindenről, ebben a szeretet helyett tekintélyelvűségen alapuló nyomasztó közegben, ahol folyamatos volt az elszegényedés elleni harc. A családfőnek ellentmondani ugyanúgy nem lehetett, mint ahogy kilépni a házasságból.
Az akkori törvénykönyv szerint kisebb fizikai bántalmazás nem indok a különéléshez – de a válás nem is volt társadalmilag elfogadott. Csak kivételes esetekben engedélyezték, ha a férj rendkívül agresszív vagy alkoholista volt. De még ekkor is a nő volt az, akiből nincstelen földönfutó lett.
Amíg azonban a falubéli férfiak az I. világháborúban harcoltak, ezek az elnyomott nők megtapasztalták a váratlan szabadságot. A Nagyrévben elszállásolt hadifoglyok közül sokan lettek az otthon maradott nők szeretői, akik ekkor érezték meg a szabad választás lehetőségének nagyszerűségét, az önként vállalt szexualitás gyönyörét.
Nem csoda, hogy a legtöbbjüknek nem volt kedve visszatérni a korábbi életéhez, és cseppet sem örültek a hazatérő férjeknek. Főleg egy hadirokkantnak, aki képtelen volt újra a földeken dolgozni, és csak etetni, ápolni kellett úgy, hogy soha nem szerették egymást igazán. A legtöbb munkaképtelen hazatérő az italozásba menekült, és sokan csak terrorizálták a családjukat.
Állítólag a helyi bábától, Fazekas Gyuláné Oláh Zuzsannától származott az ötlet, hogy légypapírból kiáztatott arzénnal mérgezzék meg a nemkívánatos férjeket. A tiszazugi méregkeverők néven elhíresült eset során 1911 és 1929 között közel 300 mérgezést számoltak össze nemcsak Nagyréven, hanem a környező falvakban is.
Ugyanebben az időben kevesebb halálesettel járó hasonló mérgezési ügyekben nyomoztak Csongrád, Békés, és a távoli Zala megyében is, de a megbélyegzett falu később is csak Nagyrév maradt. A tiszántúli falvak egyszerű, írástudatlan asszonyai olyannyira belelendültek a mérgezésbe, hogy bármelyik nemkívánatos rokonukat képesek voltak arzénnal itatni. Azt hitték, soha nem fog kiderülni, mit tettek.
FORRÁS: WIKIPÉDIA
Már nemcsak a férjeik jelentettek terhet, hanem a frontról nyomorultan, hadirokkantként hazatért testvéreik, unokatestvéreik. A tehetetlen öreg rokonok vagy a gyógyíthatatlan beteg gyerekek is. A bizonytalan nőket állítólag a bábaaszony beszélte rá a kegyetlen döntésre. „Mit bajlódsz vele? Szabadulj meg tőle!” – mondta minduntalan. És mivel az ő unokatestvére állította ki a halotti bizonyítványokat, így a rengeteg gyilkosságra évekig nem is derült fény.
Több egészséges újszülött is áldozat lett, hiszen minél több született, annál nagyobb volt a veszélye, hogy felaprózódik a föld és beköszönt a rettegett szegénység.
Ráadásul a gyerekszületésekért a férjek az asszonyaikat okolták, és egyáltalán nem volt öröm egy újszülött érkezése. Máig kérdéses, miért fogtak gyanút a helyi hatóságok: az egyik verzió szerint egy folyóból kifogott holttest arzéntartalma keltett gyanút, egy másik mendemonda szerint egy sajtónak küldött névtelen levél.
Mindenesetre a nyomozás megkezdődött: 28 nőt állítottak bíróság elé, akikre összesen több mint 160 gyilkosságot bizonyítottak rá. Fazekas Gyuláné azért nem került a vádlottak padjára, mert már előtte öngyilkos lett. Az ítéletek változatosak voltak: született felmentés, több év elzárás, életfogytiglanok, és két halálos is. A bírósági tárgyalásokon Móricz Zsigmond is részt vett személyesen, aki a Nyugat című lapnak tudósított.
A tiszazugi asszonyok bekerültek a legelhíresültebb sorozatgyilkosok közé, és az elszegényedett falut ma is megbélyegzik a majd’ száz évvel korábbi események. A gyilkosságokról több külföldi lap cikkez a mai napig is, valamint regények, dráma és filmek is készültek belőle.
Nyitókép: Múlt-kor
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
