Nincs olyan ronda férfi a földön, akiért ne rajongana valaki!
Nőknél annyira evidens, hogy szinte már közhely: mindig van valami, amit nem szeretünk magunkon. Van, aki a sasorrát, van, aki a gömbölyödésre hajlamos fenekét, az elálló füleit, a kusza fogsorát… Szinte mindegy, milyen tökéletes valaki, akkor is lehet gondban a saját testképével.
Ha nem okoz nagy lelki krízist, akkor a hibáink lehetnek az énképünk részei, elfogadhatjuk, mint kicsit javítandó, ellensúlyozandó területet. Baj akkor van, amikor már csak ezt látjuk magunkból és nem hagyjuk másnak sem, hogy máshogy tekintsen ránk. Pedig lenne jelentkező rá, csak sokszor észre sem vesszük.
Hogy honnan tudom? Onnan, hogy láttam a másik oldalt! Sok év lánykollégium után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem született olyan ronda férfi a földön, akiért ne rajongana valaki. Mivel egész jó hallgatóság vagyok, ezért nagyon sok szerelmes szívű lány sóhajtozását hallgattam végig olyan fiúkról, akik nem tartoztak a top 10 közé!
Rendben megvolt kezük-lábuk, és csak egyetlen fejük volt – bár ha láttál már képet Nick Vujicicról és gyönyörű feleségéről, szerintem könnyen rá lehet jönni, hogy a végtagok megléte sem alapvető feltétel a szerelemben. A jó szöveg és a vidám személyiség viszont annál többet segít.
Szóval ott voltak ezek a többnyire igazán kedves, okos, csinos lányok, akiket bizony észre sem vettek a fiúk. Azok a fiúk, akik magukban búsongva söröztek az egyetemi bulikon és sajnálták magukat, amiért nincs nőjük. Jó, egy egyetemista lány, ha nem a kimondottan rámenős fajta, akkor általában elég hülyén próbál ismerkedni, ezt belátom. Gyakran elmegy pont arrafelé, amerre az általa helyesnek tartott srác jár, feliratkozik ugyanazokra az órákra, vagy még távolabbról figyeli őt.
Mert azért mi, nők, szeretjük, ha nem nekünk kell odamenni és kerek perec megmondani, hogy „Figyu, tetszel, és ez nem azt jelenti, hogy most rögtön ágyba akarlak vinni, hanem szívesen megismernélek közelebbről és randiznék veled.” Ez szerintem még mindig a pasik dolga.
De mi van akkor, amikor a férfi nem hiszi el, hogy szerethető?
Hát randit kezdeményezni nem fog, vagy csak nehezen. Ilyenkor jönnek “a nők azok bezzeg ilyenek meg olyanok” szövegek (ez fordított helyzetben is így van). Pedig ha már csak sztereotípiákban tudunk gondolkodni, akkor ott valami baj van – nekünk saját magunkkal.
Egyszer összeakadtam egy kedves, lovagias, okos pasival az interneten. Egy stratégiai játékban kerültünk egymás mellé és váltottunk egy pár szót, aztán többet, végül egyre többször kerestük egymás társaságát. De mindig csak online. Hiába próbáltam átterelni a beszélgetéseket élőbe, folyton visszautasított. Kért rólam képet, de magáról nem küldött.
Nem értettem a dolgot. Ha érdeklem, akkor miért nem találkozik velem, ha meg nem, akkor miért írogat? Végül beleegyezett, hogy eljön meglátogatni (egy nem túl távoli városban élt), de az utolsó pillanatban lemondta. Nem sokkal később a munkám pont az ő városába vitt, így indítványoztam egy utolsó találkozási lehetőséget, amit el is fogadott.
A megbeszélt helyen várt rám egy nagydarab mackós kinézetű pasi kopott pólóban és farmerban. Előre elnézést kért, hogy ilyen ronda, ezért nem mert velem találkozni, mert én biztosan nem akarok tőle semmit…
Az elkövetkező fél órában nem is volt szó másról, minthogy milyen ramatyul szerencsétlennek érzi magát. Végül nem a kinézete miatt köszöntem el tőle, hanem mert azt láttam, hogy esélyem sincs áttörni azt az önbizalomhiányból és keserűségből épített falat, amit maga köré emelt. Nem várta meg, hogy elmondjam: nekem a mackós pasik a gyengéim…
Nyitókép: Unsplash
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr