Ha nem tudsz örökbe fogadni, másképp is segíthetsz!

Amikor olyan gyerekekről látunk képeket, videókat, akikről nem gondoskodik szerető anya vagy apa, borítékolható, hogy mindig találunk kommenteket, amelyek azt kérdezik: hogyan lehetne ezt a szegény kicsikét örökbe fogadni?

És aztán azt is végignézhetjük, mennyire sokan nem értik, hogy ez többnyire egyáltalán nem olyan egyszerű, ahogyan azt elképzelik. Sajnos. Először is két dolgot érdemes megérteni az örökbefogadással kapcsolatban:

 1. Rengeteg gyerek van, akik nem élnek családban, de viszonylag kevés közülük az, aki örökbe fogadható. 

Évekkel ezelőtt volt szerencsém olyan hazai önkéntes csapattal riportot készíteni, akik nevelőotthonban segítenek. Elmondták, hogy gyakori eset, hogy a szülő nem mond le a gyerekről, de nem is tudja magához venni, mert épp börtönben van, hajléktalan, vagy nem megfelelőek a körülményei.

Megszokott jelenség, hogy az ilyen anya vagy apa épp csak annyira tartja a kapcsolatot a gyerekkel, amennyi ahhoz kell, hogy ne veszítse el a szülői jogát. Van, hogy hosszú időre teljesen eltűnik, nem lehet elérni, aztán két nappal határidő előtt bumm, egyszer csak előkerül, és beugrik 10 percre…

Sok kommentelő, akinek anyai, apai szíve ilyenkor elszorul, nagyobb pénzösszeget kezd emlegetni, amiért a “szülő” hajlandó volna aláírni a lemondó nyilatkozatot, hogy a gyerek végre családba kerülhessen. Ezen a ponton azonban máris megérkeztünk az emberkereskedelem rendkívül érzékeny témájához, és rögtön látjuk, hogy nem is olyan egyszerű ez az egész…

 2. Ha egy gyerek örökbe fogadható, ahhoz még az is kell, hogy örökbe is akarják fogadni. 

Sok szülő a beteg, sérült gyerekéről mond le, sokszor pedig csak évek múltán jut el eddig a döntésig. (Különösen a szenvedélybetegekre és az egyéb mentális betegségekkel küzdőkre jellemző, hogy évekig remélik állapotuk és körülményeik rendeződését, és addig a gyerek nevelőotthonban marad, esélye sincs családba kerülni.)

Ilyenkor ott van egy beteg gyerek, vagy épp egy 5-6 éves gyerek tele traumákkal, kötődési és bizalom problémákkal, magatartászavarral. Ezt a csomagot a legtöbb család nem kéri. Azok meg, akik nyitottabbak – az egyedülállók, az idősebbek, az azonos nemű párok – a legtöbb helyen örökbe se fogadhatnak…

Pedig gondoljunk csak bele, hogy azok a gyerekek, akik betegségük, koruk vagy származásuk miatt senkinek sem kellenek, végre anyára, apára, nagyszülőkre, nagynénikre, nagybácsikra találnának. Vagy legalább csak egy-kettőre ezek közül. Már az is óriási különbség a család nélküliséghez képest. Akárhogy is, jelenleg a helyzet adja magát: van egy csomó három éven felüli, súlyosan traumatizált, abuzált, sok esetben fizikailag és mentálisan sérült gyerek, akiknek esélyük sincs családhoz kerülni.

És ne, ne hidd, hogy ha egy ilyen gyereket hazaviszel, akkor utána minden öröm lesz és boldogság, igazi happy end. Hiába halmozod el szeretettel és figyelmességgel, a traumái hatása alatt lesz, nehezen kötődik, visszasírja a bántalmazó vér szerinti családját, rémálmokkal küzd… hatalmas csomag ez. Respekt mindenkinek, aki mindezt vállalja, de a tapasztalatok szerint a többség inkább lemond az örökbefogadás vágyáról, vagy inkább kisebb gyereket, lehetőleg kisbabát választ.

Hogyan segíthetsz? 

Nos, anyagi támogatást küldeni bárhol, bármikor, bárhova és bármennyit lehet, bizonyos időközönként pedig tárgyi adománygyűjtések is vannak. De ami a civil segítők, önkéntesek szerint a legnagyobb segítség egy nevelőotthon számára, az bizony a FUVAR. Sok gyerek vágyik kiszakadni a benti világból, fejlesztő foglalkozásra vagy tehetséggondozó különórára menne (különösen igaz ez akkor, ha a megszokott iskolájába jár, ahol a többi gyerek családban él, és ők mind járnak zeneiskolába, angolra).

Nagyon sokszor szívjóságból be is fogadják ezeket a gyerekeket színjátszókörbe, tornára, egyéb foglalkozásra, de nincs, aki elvigye őket. A nevelőjükre jut fél tucat gyerek, nem futkoshat úgy, hogy a többi közben magára marad. A fuvar a tárgyi adományoknál szintén nagy segítség. Rengetegen adnának bútort, szuper íróasztalokat, fejlesztő játékokat, bármit, de nincs, aki elhozza a sok holmit.

Ha tehát segíteni akarsz, és van időd és/vagy autód, vállalj be heti két délutánt, amikor fejlesztésre vagy különórára viszel pár gyereket! Ha van egy nagyobb járgányod, segíthetsz abban is, hogy az ország egyik végéből a másikba szállítod a tárgyi adományokat, amikor arra szükség van. Hidd el, a legtöbb helyen örömmel fogadják ezt a fajta segítséget, és máris sokat tettél azért, hogy a család nélkül élő gyerekek élete sokkal, de sokkal jobb legyen.

Nyitókép: Unsplash