Vannak szerelmek, amiket a szülők és a barátok ölnek meg!
Amikor elkezdődik egy új szerelem, az mindig csodálatos. Akkor még csak a szépet látjuk a másikban, legszívesebben folyton együtt lennénk, és ha mégsem vagyunk, egyfolytában a másikra gondolunk.
Elgondolkodtam: vajon tényleg a rózsaszín köd és az újdonság miatt olyan szép ez az időszak, vagy talán azért, mert akkor még tényleg csak mi ketten vagyunk a kapcsolatban? Mert ahogy halad az idő, ha a kapcsolat tartós, egyre inkább bevonjuk a másikat az életünkbe. Megismeri a szüleinket, barátainkat, gyerekeinket (ha vannak), és a rokonainkat is. Nos, sokszor itt kezdődnek a problémák…
Mert ugye láttunk már olyat, hogy a szüleinknek nem tetszik a szerelmünk, vagy netán ez kölcsönös, és nehezen viselik el egymást? Vagy ha vannak gyerekeink az előző kapcsolatból, előfordul, hogy egyenesen utálják az új párunkat, és megtesznek mindent, hogy borsot törjenek az orra alá. Esetleg a kedvesünk exe kerget minket az őrületbe azzal, hogy még mindig a párunkat hívja fel rendszeresen, ha elromlik valami a lakásban – és persze a mi jó fej szerelmünk sokszor ugrik is neki…
Ezek bizony elég megterhelőek tudnak lenni, sok vitát és rossz érzést generálhatnak. Elvégre lehet, hogy teljesen máshoz szoktunk – tegyük fel, az exünk szüleivel imádtuk egymást, és így duplán rossz érzés, hogy az új párunk szülei nem szimpatizálnak velünk. Sokszor rá is megy a viszony, hiszen senki sem szeret lavírozni a családja és a szerelme között.
Mi van akkor, ha a számunkra legfontosabbak nem bírnak megmaradni egy szobában? Előbb-utóbb választásra kerülhet a sor, ha senki nem hajlandó engedni. Ráadásul mindannyiunknak van múltja, élete, hobbija, szokásai – ezeket mind össze kell hangolni egy kapcsolatban. Esetleg én ki nem állhatom a rendetlenséget, az új páromról pedig szép lassan kiderül, hogy káoszban érzi jól magát?
FORRÁS: UNSPLASH
Hogy fogunk így kompromisszumra jutni és olyan életet kialakítani, amiben mindketten jól érezzük magunkat? Az sosem megoldás, ha teljesen feladjuk magunkat (vagy a számunkra fontos dolgokat) a másik kedvéért. Ahogy az sem, ha kötjük az ebet a karóhoz és képtelenek vagyunk alkalmazkodni. De akkor hol van a határ? Meddig menjünk el, hogy a másik kedvében járjunk, de önazonosak is maradjunk közben?
Nagyon nehéz ezekre válaszolni, de az tény, hogy egy kapcsolat kezdetén mindezt össze kell hangolni, és ki kell alakítani valami közös álláspontot, amiben mindketten jól érezzük magunkat. Egyet ne felejtsünk el: a párunk magával hozott dolgai együttesen tették őt azzá, akibe beleszerettünk. Szóval ha tényleg szeretjük (és nem túl nagy áldozat), akkor igyekezzünk elfogadni azokat a szokásokat, amik fontosak neki, és azokat a személyeket, akik közel állnak hozzá!
Mert a szíve mélyén mindenki erre vágyik a legjobban: hogy a párja olyannak fogadja el és szeresse, amilyen ő valójában – nem pedig, amit bele szeretne látni.
A kapcsolat eleje pedig? Az örökre velünk marad az emlékeinkben, és bármikor előhívhatjuk, amikor elbizonytalanodunk, hogy érdemes-e kitartani. Talán éppen azért annyira jó, hogy legyen mibe kapaszkodni, amikor minden kicsit nehezebbé válik…
Nyitókép: Unsplash
Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂
