Miből tudod, hogy ez igazán szerelem?

Hideg téli este van, bár még nem jégvirágos az ablak, de a fák ágai már kopárok, lehullott az összes színes levél. A Hold az égen félig elbújva, a csillagok körbetáncolják. Mondanám, hogy hideg van, és minek is jöttem ki cigarettázni, de hát a lakásban mégsem való.

Még érzem a hajamon az illatod, ahogy a szél az arcomba fújja. Mélyet szippantok belőle, még a szemem is becsukom, hogy csak az illat legyen a fejemben. Felidézem a csókodat,  mondanám, hogy gyengéd volt, de nem – beleharaptál az ajkamba, ahogyan erősen megöleltél és csak szorítottál. Még az unatkozó utcai lámpák is megirigyeltek, hogy mennyi sok apró puha csókkal borítod be az arcom.

Belebújtam az ölelésedbe, annyira, hogy soha, de soha ne engedj már el. Giccsesen boldog napjaink vannak. Ha valaki meséli nekem, biztosan kinevetem, hogy ugyan, ilyen nincs a valóságban! Ez csak az amerikai filmek vattacukor, ragacsos, szirupos édes álomvilága. Amire mindenki vágyik, de pontosan tudja, hogy csak film. Persze álmodozni jó, nem is ezt mondom, de épeszű ember nem hiszi el, amit lát.

Na és most itt vagyunk mi. Még egy hónap sem telt el az első találkozás óta. Pedig mintha mindig is együtt lettünk volna. Már az első randevú is olyan volt, hogy semmi feszengés, semmi kínos csend, csak a röhögés. Az első csók is annyira természetesen csattant el, hogy szinte rémisztő volt az egymásra kattanásunk.

Aztán olyan természetes, hogy kulcsot adsz a lakásodhoz, hogy napközben összefutunk egy csókra Budán, hogy egy nap legalább 14-szer felhívsz, csak hogy elújságold a napod, megkérdezd, mi van velem és szerelmet vallj. Ahogy csak fekszünk a kanapédon, és zörög a tv a háttérben, de mi csak egymásra figyelünk. Ahogy cigarettázunk a teraszon, és csak mesélsz, én meg hallgatnálak hajnalig.

FORRÁS: UNSPLASH

Ahogy beesünk az ágyba és ölelkezve alszunk el, és reggel is az első mozdulatod, hogy magadhoz húzol. Ahogy vadul csókolsz szeretkezés közben, és olyan szenvedélyes az együttlét, amilyen szintén csak a romantikusan szirupos filmekben szokott lenni. Nincs helye játszmának, nincs felesleges taktika sem. Úristen, mennyire jó, hogy semmi taktika nincs benne!

Nem kell agyalni, hogy most miért nem hívsz – mert hívsz.

Nem kell agyalni, hogy vajon mit gondolsz – mert elmondod. Nem kell paráznom, hogy vajon mit vegyek fel. Mert nem a ruha számít, kapucnis pulcsiban is ugyanúgy én vagyok, nem kell az a fránya piros magassarkú, amiben menni sem tudok. Nincs agyalás, nincs para, csak mi vagyunk. Most csak ülök a lépcsőn a ház előtt, te dolgozol, és magamba szívom az illatod. Annyira jó.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr