Márpedig én igazi képeslapokat küldök idén karácsonyra!

A minap a szülői házban járva-kelve rátaláltam egy cipős dobozra. A doboz telve levelekkel, képeslapokkal. Kora serdülő korom emlékei. A nyári és téli vakáció nagy történései, amelyeket a barátokkal, osztálytársakkal osztottunk meg ilyen formán egymással.

Vagyis amiket ők írtak nekem. A levelek között számos képeslap is megbújt, karácsonyiak. Üdvözletek abból a korból, amikor még írtunk egymásnak. Nyugi, nyugi, nem vagyok még sem kis, sem nagy nyugdíjas. Nem volt ez annyira régen, talán 20-30 éve.

A lapokat nézegetve feltört sok emlék. Az emlékek között pedig az érzés, amit akkor éreztem, amikor kinyitottam a postaládát, és számos képeslap bújt elő belőle. És nem is a lap vagy a rajta lévő kép volt, ami magával ragadott, hanem tényleg a pillanat öröme. Öröm, hogy valaki gondolt rám, hogy valaki fontosnak érezte, hogy ezt tudassa velem és a maga képeslapjával hozzájáruljon a karácsony még szebbé tételéhez.

Talán nem vagyok egymagam, aki úgy gondolja, hogy a karácsony nem a drága ajándékoktól, hanem a figyelemtől, a szeretet kimutatásától olyan varázslatos és egyedi. Persze a szeretet kimutatása nem időszakhoz kötött, azt minden nap meg kell(ene) tennünk, de valahogy a karácsony ezt az érzést még erőteljesebbé teszi, még inkább felszínre hozza és ad időt is arra, hogy ezt ne feledjük.

Az elmúlt 20-30 évben a karácsony mit sem változott, ugyanakkor van, ugyanarról szól. De mi változott? Ha ma kinyitom a postaládát, miért nincs benne megbúvó képeslap? Már nem vagyok netán annyira fontos másoknak, hogy ezt tudassák velem? Vagy erről is a rohanó világunk tehet? Az, hogy gyorsabb egy, a különböző alkalmazások által tulajdonképpen az arcunkba tolt vicces kép vagy gif továbbküldése, és ezzel le van tudva?

Ennyire kevésbé értékeljük már az emberi kapcsolatokat? Ennyire egyszerűen elintézzük ezt is, mint mindent? Tévedés ne essék, nincs bajom az informatikával, nincs bajom a fejlődéssel. De na… legalább most, legalább az évben egyszer hagyjunk időt szeretni és szeretve lenni! És miközben ezen morfondírozok, sajnos rájövök, hogy én sem vagyok jobb.

Én is azt teszem, mint sokan mások. Előveszem a telefont, és pár nyomkodással már el is intéztem mindent. Már a születésnapokra sem emlékszem, már azokat sem jegyzem meg. Majd a telefon emlékeztet, ő mindent megold helyettem és segíti az életem. De vajon ezzel a segítséggel nem vesz el tőlem, vagy tőled, vagy tőlünk valamit? Valamit, ami meghitt, ami emberi? Félek, hogy a válasz nem csak nálam az, hogy de.

Hiányzik az érzés a postaláda kinyitásakor.

Hiányoznak a sokszor olvashatatlan betűkkel megírt lapok. Hiányzik a szekrényre szépen sorban kirakott képeslapok látványa! Úgyhogy most lemegyek és igenis veszek képeslapokat! És feladom őket! Barátoknak, rég nem látott ismerősöknek. Karácsonyig még pont odaér.

FORRÁS: UNSPLASH

Hátha másnak is jó érzés kapni egy lapot, ha elmondom neki, hogy gondoltam rá, hátha elmosolyogja magát, miközben betűzi az én macskakaparásomat, a boldog karácsonyt, az üdvözletet. Ki tart velem? Ki szeretné még megadni másoknak az üdvözlet mosolyát?

Egy lap megírása pár perc. Persze találni kell egy tollat, meg elő kell keresni a postacímeket, mert azért azzal is van baj: persze, hogy a címekre sem emlékszem már fejből. Segítek, jó? Valahogy így kell:

K-e-l-l-e-m-e-s k-a-r-á-c-s-o-n-y-i ü-n-n-e-p-e-k-e-t k-í-v-á-n-o-k-!

Marozsán Imre

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr