Légy te is karácsonyi angyal, akit a rászorulók áldanak!

Az asszony a babával egy nagy bevásárlóközpont előtti parkolóban ácsorgott. A babakocsiban békésen szunyókáló gyermek arcára rózsákat lehelt a hideg. Aprócska kezei kesztyűbe bújtatva pihentek a takarón.

A bebugyolált gyermeken nem látszott, hogy aggódna a jövő miatt. Bár hogyan is tehette volna, hiszen neki még „csupán” a napi tejcsi adag, a szerető ölelés és a meleget adó otthon jelentették a világot. Nem tudhatta, hogy az édesanyja éppen létbizonytalansággal küzd. Bár érezte a feszültséget az anyján, és ilyenkor ő is nyűgösebb volt, de ha a cumisüveg előkerült, azzal megnyugtatta magát.

Az autók színkavalkádja, a nyüzsgő emberek sokasága, a portékájukat hangosan kínáló piaci árusok lekötötték mindig a figyelmét, amikor erre jártak. Márpedig mostanában többször is megfordultak itt. De nem azért, hogy a kosarukat telerakják mindenféle finomsággal, hanem csak azért, hogy a legszükségesebb napi élelmet beszerezzék. De volt, hogy arra sem telt.

Így az anyja most is csak vágyakozva nézegette a pékáruktól roskadozó üzlet üvegablakában a ropogós héjú, duci kifliket, és az éhség belemart a gyomrába. Nem volt senkije, akire támaszkodhatott volna, aki egy ebédre meghívta volna. Az utolsó fillérjeit a hónapban már elköltötte a gyerekre, így neki csak a hívogató kirakat maradt. Büszke nő volt, de most megalázkodott. Egy középkorú, fekete hajú asszony közeledett feléje a kosarával.

– Asszonyom! – szólította meg elhaló hangon. – Ki tudna segíteni?

A másik a gyerekre pillantott, a kis vézna csecsemőre, majd a nálánál is soványabb nőre, aki zavarában a babakocsi takaróját igazgatta. Tétován állt meg, és arcán a vívódás jelei mutatkoztak. Vajon csak bevételi forrásként kéreget itt ez az anya? Vagy komoly gondjai vannak, és valóban kisegítené az a pár forint, amit adna neki? Ilyen gondolatok futottak át a fején, miközben az anya-gyermek párost figyelte.

FORRÁS: UNSPLASH

Látta, hogy az anya egyre idegesebb, és a gyermek is ébredezik. Gyors elhatározásra jutott. Elővette a pénztárcáját és kivett 2000 forintot belőle. Ő sem dúskált az anyagi javakban, és keményen megdolgozott minden egyes forintért. Nem tudta, mire kellhet a nőnek a pénz, de a megérzésére hallgatott. Odanyújtotta az anyukának, és csak ennyit mondott: „Aztán remélem, jó helyre költi.”

Az lesütötte a szemét, és halkan megköszönte a pénzt.

A nő eltűnt a bevásárlók forgatagában, de nem tudta kiverni a fejéből a babakocsis asszonyt. Ezért visszafelé ugyanazon az útvonalon sétált vissza az autójához, ahol meglátta a csecsemős anyát: épp egy kiflit evett. Ezt látván először elmosolyodott, hogy a forintjai jó helyre kerültek, de egyből el is szorult a szíve, amiért tényleg vannak, akiknek még egy kiflire sem telik.

Elhaladt mellettük, és a kicsi rámosolygott. Ez a mosoly beköltözött a szívébe, és hálás volt az ösztöneinek, hogy megsúgták neki, mi a helyes, amit tennie kell. Tudta, ő egyedül kevés ahhoz, hogy megoldja ennek a nőnek a gondjait, de az ma legalább nem marad éhen. A nap végén az anyuka tele gyomorral, ő pedig tiszta lelkiismerettel hajthatja álomra a fejét.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr