Ma már boldog döntésekre vágyom okosak helyett…

Felnőtt férfi vagyok, apa vagyok, főszerkesztő vagyok, ember vagyok. Ezért kénytelen vagyok az életemben sok okos, jó döntést hozni.

Jó döntéseket kell hoznom a gyermekem nevelésével kapcsolatban, mert ezen múlik az egészsége, az élete, a jövője. Jó döntéseket kell hoznom a munkámban, mert több ember munkája is múlik rajta, a saját karrierem, jövőképem. Jó döntéseket kell hoznom azzal kapcsolatban, hogy mire költöm a pénzem, mibe fektetek be, mennyit herdálok el. Jó döntéseket kell hoznom az egészségemmel kapcsolatban, mit eszem, mennyit mozgok, mikor megyek kontroll vizsgálatokra, szedek-e vitamint, használok-e óvszert és így tovább.

Ebben a nagy felelősségteljes felnőtt életben kénytelenek vagyunk jó és okos döntéseket hozni, ha nem akarjuk azt érezni, hogy mi magunk basztuk el az életünket a hülyeségünkkel. Viszont azt érzem, hogy én (és talán ezzel nem vagyok egyedül) hajlamos vagyok túlzásokba esni ezzel.

Talán azért, mert él bennem az az egyébként teljesen irracionális hit, hogy ha jó döntéseket hozol, akkor azoknak pozitív eredménye lesz. Nyilván ez nem igaz. Vagy csak egy bizonyos mértékig. Mégis, az állandóan helyes döntésekre törekvés képes összenyomni.

Rájöttem, hogy szeretnék boldog döntéseket hozni. Amik nem feltétlenül arról szólnak, hogy az adott lehetőségek közül ez a leggazdaságosabb, legbölcsebb, leghelyénvalóbb, hanem arról, hogy ha ezt választom, akkor boldognak érzem magam tőle. Vagy nem is választok tudatosan, csak hagyom, hogy az érzelmeim vezessenek, és megadom nekik azt, amire vágynak.

FORRÁS: Unsplash

Persze ezzel is vigyázni kell, mert ez meg átcsaphat egy hedonista élvezeteket hajszoló ostoba ámokfutásba. Mégis azt gondolom, hogy bizonyos területeken nem szabadna annyira mérlegre tenni egy-egy választásunkat. Ha hozol 9 okos döntést, hozhatsz egy boldogat is.

Én például nem szeretem halmozni a vagyontárgyaimat. Nincs óragyűjteményem, se 200 szett ruhám, full házimozi rendszerem, ékszereim, mindig a legújabb iPhone-om, vagy még melegen piacra dobott sneakerem. Viszont ha veszek valamit, akkor azt akarom érezni, hogy elégedett vagyok vele. Hogy passzol hozzám, hogy beleillik az én kis világomba, esztétikailag megragad.

Akkor is, ha minőségben, használhatóságban egy pár ezer forinttal olcsóbb is megfelelő lenne. Igen, lehet, hogy megfelelő, de nem estem vele “szerelembe”, és ez nekem többet számít. Mert ha hozok egy boldog döntést, azt nem bánom meg utána. Hiszen örömet okozott, elégedettség érzést. Inkább kevésbé “fontos” dolgokban megfontoltabb leszek, amivel ezt kompenzálom.

És a szerelemben is szeretnék boldog döntéseket hozni. Talán itt a legnehezebb. Meddig menjünk vakon a szívünk után? Mikor érdemes kitisztítani a fejünket és behúzni a kéziféket, hogy ok, nem tartunk semerre, nincs értelme tovább folytatni együtt? Akkor sem, ha még ragaszkodnánk egymáshoz, de mégis többet bántjuk a másikat, mint amennyit boldoggá tesszük.

Könnyű szétforgácsolni egy kapcsolatot és bizonytalanná tenni, ha folyamatosan a racionalitásunk nagyítóján keresztül nézzük. Mert ugye felnőtt emberek vagyunk, ezért komoly, felelősségteljes döntéseket hozunk a szerelmi életünkkel kapcsolatban is (a nagy francokat). Szóval elkezdjük elemezni a kapcsolatunkat, a másikat.

Milyen közös jövőképünk van? Mennyire elkötelezett a munkájában? A családom szeretné? Kijönne a barátaimmal? Mikor szeretne gyereket? Egyáltalán szeretne gyereket? Milyen a szexben? Rajta van az életem legjobb szexpartnereinek dobogós listáján? Mennyire vonzó? Találnék nála jobbat, szebbet, okosabbat, kedvesebbet, viccesebbet?

Természetesen azért bizonyos mértékig ezek a dolgok is fontosak, hogy ne szívassuk meg magunkat. Ha például mi már nagyon benne lennénk a gyerek projektben, a másik pedig még hátizsákkal akar túrázni Európában a következő 10 évben és alkalmi munkákból, alkalmi szállásokon élni, akkor lehet, hogy nem egy az utunk.

De mégis, a szerelemben nem kell feltétlenül a legokosabb döntéseket meghozni.

Nem biztos, hogy azzal leszünk a legboldogabbak, akivel a legtöbb pontot tudunk kipipálni a képzeletbeli elvárás listánkon. Inkább az a fontos, hogy tudjuk, valójában mi az igazán fontos nekünk, és annak ő megfelel-e. Szeretem? Szeretve érzem magam mellette? Fel tudok oldódni az együtt töltött időben?

Hiszen annyi minden változhat útközben. Az élethelyzetünk, a lehetőségeink. De ha úgy érezzük, hogy az, aki mellettünk van, megtölti jó érzéssel a bensőnket, akkor minden más megoldható. És ha végül mégis kudarcba fullad a kapcsolat, akkor sem bánjuk meg, hiszen anno egy boldog döntést hoztunk.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.