60 éve a megerőszakolt nők férjhez mentek bántalmazójukhoz!
Bár soha nem akart az lenni, mégis feminista ikonná vált Franca Viola. Az első szicíliai nő volt, aki nem ment hozzá megerőszakolójához. Nemet mondott a kényszerházasságra, a kétes értékű közerkölcsökre és a brutális rendelkezésre, ami törvénnyé emelte a nemi erőszak elfogadását.
Miközben rendszeresen szörnyülködünk az Indiából, Közel-Keletről, Ázsiából érkező híreken, amelyekben megerőszakolnak, megvernek, felgyújtanak lányokat, nőket, elfelejtjük, hogy Európa sem bánt kesztyűs kézzel a szebbik nemmel. Noha a második világháborút követő gazdasági fellendülés komoly hatással volt a társadalmi viszonyokra, nem mindenhol volt népszerű a nők egyre növekvő szabadságvágya.
Olaszország déli része is jellemzően lassabban reagált a kulturális forradalomra, a mélyen beágyazott helyi szokások és hitek mereven ellenálltak a változásnak. Szicíliában régi hagyomány volt a szöktetés, amikor a fiatal pár – gyakorta kiskorúak – elszöktek otthonról rövid időre, majd kész tények elé állították családjaikat a kapcsolatukról. Hogy a lány becsületén esett csorbát kiküszöböljék, a páros a matrimonio riparatore intézményével élt. A hozomány nélküli szegény családok még támogatták is a szöktetést.
A helyzet azonban sokszor sötétebb volt, mint gondoljuk, mert számos esetben a lányt elrabolták és megerőszakolták, majd nagylelkűen házasságot kínáltak neki. Így a túl heves udvarló elkerülhette a börtönbüntetést, a lány pedig nem jutott vénlánysorba és családja becsületét is helyreállíthatta.
Az elképesztő gyakorlatot a törvény támogatta: az olasz büntető törvénykönyv 544. cikkelyének értelmében a nemi erőszak nem személy ellen irányult, hanem szeméremsértés volt. Ezért, ha a nő nem akart kitaszított vénlányként élni, kénytelen volt férjhez menni ahhoz, aki megerőszakolta. Mintha ő tehetne az egészről.
A 17 éves Franca Viola esete azonban vízválasztó volt. 1965-ben a lányt volt barátja, egy piti bűnöző barátai segítségével elrabolta, és több mint egy hétig fogva tartotta, ezidő alatt pedig többször megerőszakolta. Filippo Melodia nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a lány már mást szeret, és közölte vele, hogy ezek után kénytelen lesz hozzámenni, ha nem akar a családjára szégyent hozni.
Miután rendőri segítséggel kiszabadították, Viola elmondta apjának, hogy nem hajlandó hozzámenni erőszakolójához, sőt, bíróság elé citálja rémtetteiért. Apja és családja is támogatta, mindez azonban túl sok volt a hagyományőrző közösség számára. Nem volt még nő, aki nyíltan ellenszegüljön a normáknak, ráadásul a család is kiállt mellette, lányuk boldogságát előrébb valónak tartották, mint a családi becsületet.
Bátorságukért drága árat fizettek, a városlakók fenyegették és zaklatták őket, nem egyszer kaptak halálos üzenetet. Felgyújtották házukat, szőlőjüket, mert Viola nemet mondott. Az 1966-os pert a világsajtó is nyomon követte. Mindenki látni akarta a bukott vénlánynak titulált Violát, aki ellenszegült a szerelem nélküli, erőszak szülte házasságnak. Akkoriban rengeteg férfi nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy elvennék-e a lányt. Hogy is lehetne ilyen romlott áruval oltár elé állni?
A védelem ugyancsak mindent megtett, hogy Melodiából hősszerelmest faragjon, a lányt pedig együttműködő partnerként tüntesse fel, akit apja akadályozott e szerelem kibontakozásában. A férfi végül 11 évet kapott büntetésként, szabadulása után két évvel pedig leszámolás áldozata lett.
Francából végleg feminista ikon lett, példáját más szicíliai lányok is követték, és végre elindult a közbeszéd a nők státuszának javításáról.
Hamarosan férjhez ment szerelméhez, aki mindvégig kitartott kedvese mellett, és családot alapítottak. Történetét megfilmesítették, bátorságáért nem csupán az olasz elnök, de a pápa is megdicsérte. Megdöbbentő módon azonban az igazi elismerésre 1981-ig kellett várnia, ekkor törölték el ugyanis az 544. cikkelyt.
Amikor a ma már nagymama Violát arról kérdezték, hogy milyen érzés volt ellenszegülni egy brutális, idejétmúlt értékrendnek, azt felelte: „Ez nem bátorság kérdése volt. Csupán azt tettem, amit kellett, amit más lányok ma ugyanígy megtennének, a szívemre hallgattam.”
Nyitókép: Facebook
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.