Miért akartak Hitlernek nők ezrei gyereket szülni?

Kedves, édes, inkább ostoba – ilyen volt az eszményi nő Adolf Hitler szemében. Borzongott a sminktől, a cigarettától, és még inkább a női véleményformálástól. Habár a történelmi tablókon főként férfiak látszanak, valójában a nők segítették hatalomra a Führert, aki rocksztárként járkált közöttük. 

Férfiként cseppet sem volt vonzó, hatalma annál inkább. Politikusi kvalitásaival, elképesztő jelenlétével óriási hatást gyakorolt hallgatóira. Különösen a nőkre, akik könnyekre fakadtak, olyan szépen beszélt Hitler arról, hogy mit tehetnek a közös ügyért. Magányos harcos, nőtlen férfi, szentimentális vezető – szinte törvényszerű volt, hogy a lányok, asszonyok odáig voltak a Führerért.

Minél több gyerek, annál magasabb állami kitüntetés

1932-es kampánya során Adolf Hitler megígérte: ha a náci párt nyer, kivesz a munkaerőpiacról közel egymillió nőt, hogy férjet találjon nekik. Olcsóságuk miatt a gazdasági összeomlást követő időszakban könnyebben találtak munkát, mint a férfiak, de a goebbelsi propaganda egyértelmű volt: ha a két nem átveszi egymás szerepeit, ne csodálkozzanak azon, ha a férfi fokozatosan elveszíti vezető szerepét. A társadalom akkor lesz stabil, ha mindenki a saját világában marad.

A férfi dolgozik, a nő pedig elvégzi legszentebb feladatát, gyereket szül. Beszédekben, plakátokon, festményeken dicsőítették az anyaságot, az ideális családról szőtt fantáziákat pedig voksra váltották. A nácikat hatalomra segítő szavazók közel fele nő volt. A náci doktrína skatulyája faék egyszerűséggel működött, az engedelmes anyák és feleségek szerepe mindössze férjük szolgálata és a gyerekek felnevelése.

Fiúké, akik majd harcosok lesznek, és lányoké, akik pedig majd megszülik ezeket a harcosokat. Az állam is komolyan vette a nők feladatait, 4-5 szülésért már bronz érdemkeresztet kaptak az anyák, akiknek élete a 3K szentsége (Kinder, Küche, Kirche – gyerek, konyha, templom) körül forgott. Pénzügyi ösztönzésként kamatmentes kölcsönnel, adókedvezményekkel, anyagi javakkal jutalmazták a friss házasokat és a sokgyerekeseket.

Törvénytelen lett az abortusz, és komoly adók sújtották az egyedülállókat, illetve a gyerekteleneket. A tiszta árja társadalomért a nők a munka és az oktatás terén is meghozták a kívánt áldozatot. Megtiltották, hogy latint tanuljanak, ami egyetemi belépőként szolgált, de cserébe az iskolákban háziasszonyi képzéseket indítottak.

Egyre többen hagyták el orvosi, közszolgálati hivatásukat, a hajadonokra pedig egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy adják át munkájukat állástalan férfiaknak. Ha mindenáron dolgozni akarnak, akkor menjenek inkább gyárba, óvodába vagy kórházba nővérnek – hangzott a javaslat. Mindehhez természetesen tisztességes külső dukált: egyszerű öltözék, lapos cipő, semmi dekadens nadrág vagy miniszoknya.

A nők haja legyen kontyban vagy fonatban, környezetüket pedig ne riasszák el sminkkel. Továbbá eszükbe se jusson diétázni, hiszen a vékonyak nem tudnak szülni. 1939-re a nők kiszorultak a legtöbb hivatásból. A bíráskodás például nem volt nekik való, hiszen Hitler szerint a nők túlságosan érzelemvezéreltek, nem tudnak logikusan gondolkodni.

Mire eljutottak a második világháborúig, ebből nem is volt gond. A német asszonyok elfogadták a szabályokat, sporteseményekre, színházba jártak, és eszük ágában sem volt zsidókkal vagy más nációhoz tartozóval keveredni.

A rejtélyesen vonzó agglegény

„Az én hitvesem Németország” – mondogatta gyakran Hitler, aki már pályája legelején felismerte, hogy milyen fontos a nők megnyerése. A birodalom agglegény megmentője, aki a nőktől független, ám a végtelenségig elkötelezett az ügyhöz. Szexepilje extrém módon ebben csúcsosodott ki: elméletileg elérhetetlen, ám nők millióinak a vágy tárgya maradt.

Korai gyűlésein szándékosan az első sorokba állították a női támogatókat, hogy hangos tapsuk és lelkesedésük garantálja a Führer gondolatainak elfogadását. E párás tekintetű asszonyok a náci párt legjobb propagandistái lettek: nem csupán idejüket áldozták fel a birodalomnak, de férjeiket is rávették, hogy csatlakozzanak Hitlerhez.

Hogy látszólagos függetlenségének illúzióját fenntartsa, a diktátor rejtve tartotta személyes kapcsolatait a publikum elől. Számos alkalommal kérte meg Magda Goebbelset vagy Emmy Göringet, hogy kísérjék el egy nyilvános eseményre, akár egy first lady. A magán- és szexuális élete körüli rejtélyesség csak fokozta vonzerejét, és a nőket nem zavarták sem a durva társadalmi dogmák, sem a tomboló antiszemitizmus.

Hogy miért támogatták a nők Hitlert?

A korabeli női esszéket elemezve kiderült, hogy különböző okok motiválták a két nemet. Amíg a férfiaknál kialakult a személyiség kultusz – Hitler mint erős vezető -, a nők ötvözték a vallási áhítatot a pragmatizmussal. A náci ideológia nagysága kevésbé, a párt szegénységre kínált válasza azonban annál inkább izgatta őket.

Hitler számukra Németország szerencséje és megmentője volt, aki felszabadítja és újból felemeli az országot. Az egyszerű asszonyok mellett sok prominens nő is támogatta Hitlert. Felturbózták sivár gardróbját, társadalmi viselkedését, és bemutatták vezető iparosoknak, a felsőbb körök befolyásos figuráinak. Régivágású úriemberként hajbókolt a szalonokban, miközben az elegáns asszonyok anyai odaadással vették körül.

A messiásként feltűnő agglegénynek női rajongói hímzett zsebkendőket, horogkeresztes papucsokat és természetesen szerelmes leveleket küldtek. Sokan fel is ajánlották Hitlernek magukat, valamint méhüket. Ahogy egyikük írta: már a gondolat is elborzaszt, hogy mindenki közül épp önnek ne legyen gyermeke.

Nyitókép: Wikipédia