Megjátszottad a tökéletes partnert, hogy szeresselek!
Az megvan, amikor Eddie Murphy vígjátékában, az Amerikába jöttemben Zamunda koronahercege nem tud dűlőre jutni a menyasszonyjelölttel, mert azt úgy nevelték, hogy mindenben hozzá idomuljon, önálló gondolat nélkül?
Talán hihetetlen, de sokan élnek úgy, hogy a másik vágyai tükörképének mutatják magukat, amíg össze nem roppannak…
A többségünk tisztában van azzal, hogy tizen-huszonévesen hajlamosak vagyunk átvenni párunk – sőt, akár plátói szerelmünk – hobbiját, zenei preferenciáját és érdeklődési körét. Ez talán nem is túl meglepő: képlékeny időszak ez. Az egyik jó barátnőm például csak azért tanult meg spanyolul, hogy elkápráztassa Spanyolország-rajongó szerelmét.
Egy kedves színművészetis ismerős pedig kisfilmet rendezett csak azért, hogy felszedje a nőt, aki épp egy ilyesfajta filmben vágyott szerepet kapni. Mókás sztorik ezek, amikkel csak gazdagabbá válik minden szereplő lelke, élete. Akadnak azonban olyanok is, akik egy életen át fenntartják transzformációs képességüket, ha szerelemről van szó. Akár saját egyéniségük – és szabadságuk – kárára is. Ezért újra és újra összeroppan az, amit felépítettek.
Lídia például házias, tisztaságmániás, otthonülő nőnek mutatta magát, amikor megismerte Zoltánt, mert pontosan tudta, hogy ez a nálánál jóval idősebb férfi nőideálja, és eddig kizárólag ilyen nők mellett kötelezte el magát. Annyira akarta a kapcsolatot a sikeres üzletemberrel, hogy átvállalta a takarítást a bejárónő helyett, és lemondott a goa partykról a barátokkal, amik nélkül korábban nem tudott volna élni.
Évente kétszer elment rock koncertre az emberével, egyébként pedig – szakítva a vidám péntek esti kocsmázásokkal – otthon filmezgettek. Nyolc év házasság és két gyerek után után Zoltán nem értette, Lídia miért érzi magát kiégve és bezárva. És miért bolondult bele egy folyton turnézó, hektikus életű goa DJ-be, ha egyszer minden álma – a szép tiszta otthon és nyugodt családi élet – teljesült?
FORRÁS: PEXELS
Persze nem csak a nők hajlamosak másnak mutatni magukat. Nekem is volt már szerencsém olyan férfihoz, aki váltig bizonygatta, hogy imád sütni-főzni és minden vágya ilyen formában gondoskodni rólam. Aztán később épp azt nehezményezte, hogy nem vagyok a konyha ördöge, holott ezt azelőtt is tudta rólam. Ő volt az is, aki Oscart érdemlő alakítást vitt a családcentrikus, otthon kertészkedő jófiúról. Aztán hamar kiderült, hogy azért szeret az éjszakába csapni, méghozzá elég extrém módon, a környezetére fittyet hányva.
Értetlenül néztem magam elé: elvégre én minden hibámat és gyengeségemet kendőzetlenül megmutattam már az elején. Örültem, hogy elfogad így, később azonban épp ezeket rótta fel nekem, és ráébredtem, hogy egészen más emberrel élek, mint akit nem is olyan régen megismertem…
Mire fel ez a hamis játék, mi értelme van a színészkedésnek? Hosszútávon úgyis kibukik az igazság, senki sem lehet egy életen át boldog, ha szerepet játszik. Aztán rájöttem, hogy ezek az emberek nem mindig a párjukat, a környezetüket akarják becsapni: igen gyakran olyanná szeretnének válni, mint amilyennek mutatják magukat. Hogy ez belülről jövő vágy vagy egy külső, társadalmi elvárás reflexiója, az változó.
Mindenesetre sokszor ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy szerepet játszanak. Egyszerűen elhiszik a kedvezőbbnek mutatott képet magukról, és még fel is vágnak azzal, hogy a szerelem transzformatív ereje változtatta őket jobb – de mindenképpen más – emberré. Aztán persze előbb-utóbb kibukik az igazság.
A kiegyensúlyozott, hosszútávú kapcsolathoz kell egy nagy adag felszínességet nélkülöző, mélyreható önismeret, szembenézés a legsötétebb oldalunkkal.
Nem elég azonban ismerni erényeinket és gyengeségeinket, fontos az is, hogy elfogadjuk és felvállaljuk a csomagot, amit cipelünk. Ha ez adott, már lényegesen kisebb az esélye, hogy az ember házassága agyatlan túlzásokkal átszőtt, lila ködös romantikus sorozat lesz az elején, majd fájdalmas, esetleg röhejes tragikomédia a végén. Elvégre bármennyire is hízelgő, hogy valaki épp vágyaink tükre, a képzeletbeli afrikai ország, Zamunda koronahercege is menekült a tökéletes nőtől, és a végén egy csetlő-botló, hétköznapi lány mellett találta meg a boldogságot…
Nyitókép: Pexels
