Egy szerelem hétköznapi pillanatai
Jégvirágot rajzol az ablakra a hideg. Bent a fehér orchideák bánatosan néznek kifelé, lelküket melengeti a kandallóból áradó hőség. Mindig is fázós voltam, 25 fok alatt vacogok. Most is a takaró alá bújva olvasom a könyvem.
A kanapéról figyelsz, a szemem sarkából látom, hogy már letetted a telefont. Persze úgy teszek, mintha annyira elmerültem volna a romantikus olvasmányban, hogy fel sem tűnik: nézel. Kimész a konyhába, valamit matatsz a hűtőben, majd felszisszentesz egy sört. Nem is értem, hogy lehet télen hideg sört inni. Közben a borospoharam újra megtelik, amikor megállsz felettem az üveggel.
Felpillantok rád, lehajolsz, megcsókolsz. Hideg a szád, és sörízű. Szeretem. Magamhoz húzlak, a könyv pedig halkan koppan a padlón. Beletúrsz a hosszú hajamba és beleharapsz az ajkamba. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszaülsz a kanapéra. A másik végébe.
Elmosolyodva belekortyolok a borba, felveszem a leesett könyvet és folytatom az olvasást. A takaró alatt megcsikized a talpamat. Felnézek, szám sarkában ott a kacaj, de elfojtom. Te pedig csak folytatod. Mélybarna szemeidben elmerülök, és csak nézzük egymást. Te, a csikizős, én meg a nevetést visszafojtós.
Lassan megszabadítod a lábam a puha zokniktól, én meg eljátszom a mindjárt megfagyósat, amit nyilván nem veszel komolyan. Bebújsz a takaró alá, és hangosan felnevetek. A könyv újra a padlón koppan, amikor puha szád a számhoz ér.
FORRÁS: UNSPLASH
Belecsókolsz a nyakamba és szorosan megölelsz. Próbálok kiszabadulni, de nem engedsz, és közben csókolgatsz összevissza. Megszorítalak én is, majd mellém fekve rám nézel, elveszek tekinteted mosolyában.
A fülembe súgod, hogy „szeretlek te majom”, én meg az ölelésedbe fúrom magam nevetve.
Hát hogyne szeretnélek én is?! Mindennél jobban. A kandallóban halkan pattognak a fák, mintha örömtáncot járnának, narancssárga lángokban olvadnak egymásba.
Nyitókép: Pexels
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
