Miért van az, hogy Magyarországon, ha más nemi életéről van szó, akkor gátlástalanul csámcsogunk rajta, de ha szóba jön a saját szexualitásunk, vágyaink, perverzióink, lesütjük a szemünket és hallgatunk, mint a sír?

Pornót nézni alap, de a pornóról beszélni a gyereknek már tabu. Úgy tapasztalom a saját generációmnál (Y generáció: ‘84-’94 között születtek), hogy szerencsére önazonosabban és bátrabban tudunk beszélni a témáról, mint a szüleink, nagyanyáink, nagyapáink. De még mindig a legtöbben gyomorgörcsöt kapnak, ha a családban szóba jön a szex.

Készítettem egy mini piackutatást 273 anyuka (és pár apuka) részvételével arról, hogyan állnak hozzá a gyermekek felvilágosításához. Ennek az eredményeit, tanulságait szeretném most megosztani veletek.

Szomorú, hogy a válaszadók felével soha nem beszélgettek a szüleik a témáról, nem kaptak semmilyen jellegű felvilágosítást. És további 28%-ukkal is csak kamaszkorukban váltottak pár szót a menstruációról meg a védekezésről. Nem csoda, hogy a többségnek (70%) kiemelten fontos, hogy 10 éves kora előtt kapjon a gyerek infókat, és szerintük a téma lelki oldalát is érdemes belevonni a felvilágosításba.

Számomra nem meglepő, hogy sokan hiányolják az olyan felvilágosító anyagokat, könyveket, amik nem pusztán biológiai alapon közelítik meg a témát, és nem a szexualitás “funkcionális” szerepéről írnak vagy mesélnek szép ábrákkal, képekkel a gyerekeknek. A Hogyan születik a baba könyvekből Dunát lehet rekeszteni. De viszonylag kevés olyan segédanyag van, ami az egészséges én védelmet, a határok meghúzását, a homoszexualitás témakörét vagy a maszturbációt is taglalja a maga teljességében.

FORRÁS: PEXELS

A kifejtős válaszokban több anyuka is megemlíti, hogy a legtöbb szakember/segédanyag/könyv azt tanácsolja, hogy “az ő szintjüknek megfelelően” kommunikáljanak a gyerekkel. De ez nem ennyire kézenfekvő. Mit jelent az pontosan, hogy az ő szintjüknek megfelelően?

A válaszadók szerint jó lenne erről párbeszédet kezdeményezni, hogy mik azok a kommunikációs technikák, amiket érdemes elsajátítani, alkalmazni, amikor a szülő számára kényes témáról kell őszintén és érthetően beszélgetni a gyerekkel. És milyen részletességig érdemes ilyenkor belemélyedni a dologba. Érdekes volt még a felvetés, hogy pl. egy apa-lánya kapcsolatban hogyan kezdjen bele az apuka. Vagy hogy válaszoljon hitelesen a lányának, amikor belekérdez a sűrűjébe?

Amíg anyáink, apáink és a nagyszüleink olyan rendszerben nevelkedtek (és sokszor úgy érzem, hogy “nevelkedünk” mi is), ahol a nők elsődleges feladata a férfi kiszolgálása volt, addig nehéz is lett volna arról beszélgetni, hogy „Lányom, elélvezni bizony jó érzés, és ugyanúgy jár neked is, mint a férfinak.

Ne hagyd annyiban a dolgot, ha úgy érzed, hogy nem figyelnek eléggé a vágyaidra!” vagy „Bátran szerezz örömet magadnak, ahányszor csak szeretnéd, hiszen ha felfedezed, hogy mi a jó neked, könnyebb lesz később majd a partneredet is beavatni a titokba.”

Nem is gondolnánk, hogy hány korai magömlés, hány színlelt orgazmus, hány visszafojtott sikoly és hány beteg fantázia ered a felvilágosítás hiányából. Vagy az “essünk túl rajta és daráljuk el, hogy hogy keletkezik a gyerek” hozzáállásból.

A szexuális zavarok kigyomlálása, megdolgozása pedig hosszú éveken át tartó komoly önismereti munka, aminek szinte soha nem érünk a végére. Milyen jó lett volna ugye, ha anya és apa szégyenérzet nélkül, őszintén tudnak velünk ezekről a dolgokról beszélgetni! De hát nem tudtak, és ez nem az ő hibájuk. (Nyilván tisztelet a kivételnek.)

Amíg a saját szexualitásunkkal, vágyainkkal nem vagyunk teljes mértékben tisztában, addig szerintem a gyerekeknek sem fogunk tudni egy ponton túl őszinte és hiteles információkat adni.

Szóval nyomjuk ezerrel az önismeretet, hogy ne csak az elszenvedői legyünk a szeretetteljes, türelemmel és figyelemmel kísért felvilágosítás hiányának. Hanem nyíltan és őszintén tudjuk átadni a jövő generációjának, amire kíváncsi, és amire szüksége van, hogy egészséges felnőtté váljon és megélhesse szégyenérzet nélkül a saját szexualitását.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂