A Z generáció nem retteg attól, hogy bukott diák legyen!

„Hat ötösöm volt, két négyesem, bioszból buktam…” – mondja a 16 éves lány lazán, mintegy mellékes tényként. Francia magántanára elkerekedett szemekkel néz rá: ”Micsoda? Buktál? És nem vagy kiborulva?” – értetlenkedik. 

A tini vállat von: „Majd év végére kijavítom, most nem volt időm foglalkozni vele, semmi szükségem a bioszra.” Úgy tűnik, a Z generáció sokkal lazábban, mégis nagyobb tudatossággal tekint a pályaívére. A mi időnkben – korai Y generációs vagyok – a bukás ördögtől való volt. Őszintén hittük, hogy aki a fehér középosztálybeli rétegből pótvizsgára és/vagy osztályismétlésre kényszerül, az általában előbb-utóbb a deviancia útjára lép: bandázás, drogok, alkohol, kisebb bűncselekmények.

Ha nem, akkor többnyire kiderült, hogy nem tartozik a szellemi arisztokráciához, és a szakmunkásképzőt is alig sikerült végigbukdácsolni, ami általában egyenes út a segédmunka és a közmunka világába. A bukástól rettegtünk, mint a tűztől. A sztori olyan erősen a régebbi generációk legerősebb félelmeihez kapcsolódik, hogy egy alkalommal Popper Péter is beszámolt egy esetről, amikor is egy kamasz borzasztó szorongással fordult hozzá gyermekpraxisában.

Rettegett attól, hogy megbukik. Popper arra biztatta, hogy győzze le a szorongást úgy, hogy hagyja bekövetkezni a lehető legrosszabbat, vagyis bukjon csak meg bátran. Amikor ez megtörtént, a fiatal páciens látta, hogy a világvége mégsem jött el, az égből továbbra sem hullanak halott madarak vérében fürdő puskagolyók. Így aztán nincs is itt semmi látnivaló, kérem szépen, lehet menni tovább. Többé nem szorongott, és nem is bukott meg.

Egészen más szemléletet hordoz a Z generációs kamaszok sora, ahogyan arról tanár barátaim beszámolnak. Ezek a fiatalok meglepően nagy számban már pontosan tudják, mik akarnak lenni és ahhoz mire van szükségük. Azokra a tárgyakra aztán döbbenetes tudatossággal fókuszálnak, sokan az okoseszközök segítségével magabiztosan képzik magukat tovább.

FORRÁS: PEXELS

Az egyik fővárosi gimnáziumban tanító cimborám arról számolt be, hogy programozói és webdesigneri pályára készülő tanítványa már most, 17 évesen tekintélyes összegeket keres abból, hogy honlapokat állít össze. Amire ő osztályfőnökként mérhetetlenül büszke, csak épp egy baj van: a srácot az informatikán kívül csak az angol érdekli (szeretne a nemzetközi piacon is labdába rúgni), a többi tárgyból kérdéses, hogy átcsúszik-e majd egyáltalán a palánkon.

De ezek a fiatalok már nem félnek az egyestől: bíznak benne, hogy év végére azért sikerül javítaniuk az összképen annyit, hogy osztályismétlésre azért ne legyen szükség. Mert az azért már túl sok macera. Egyébként meg vállat rándítanak: nem volt időm fogalkozni ezekkel tantárgyakkal, mert minden időmet felemésztette az, hogy a választott tárgyaimban a legjobb legyek.

Most talán csóváljuk a fejünket, hogy az általános műveltséghez azért hozzátartozik az alapvető biológia, kémia, vagy éppen irodalom.

De a valóságban lássuk be: az egyenletes, közepes teljesítménynél sokkal inkább piacképes a kiemelkedő, árnyalt képességkészlet és tudás egy-egy adott területen. Az alapvető műveltség pedig ma már – amikor a Google a barátunk és a Wiki a barátnőnk –  megszerezhető az iskola falain kívül is. Autodidakta módon, akár jóval később is.

Magam is látom, hogy bár bioszból szinte végig hármas voltam, ma órákig el tudok veszni – puszta kíváncsiságból – a genetika, a virológia és az állattan rejtelmeiben. Bár az én gyerekem még csak kis alfa generációs óvodás, már most tudom, hogy valami hasonlót várok majd el tőle én is. Vagyis: minél hamarabb legyen meg az a terület, ami őt a legjobban érdekli, amit élvezettel tanul és amiből szép sikerei vannak.

A többi tantárgy miatt azonban nem kell agyonstresszelnie magát. Az alapkövetelményt azért teljesítse, mert úgy békén hagyják és nyugodt élete lehet, de nem dőlök majd a kardomba, ha nem lesz színkitűnő. Legyen meg, ami érdekli és amiben sikeres, a többi meg majd jön magától később…

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok