Mikor örültél utoljára az élet szépségének?

Amikor nehéz napjaim vannak, mindig előveszem egyesével a szép emlékeket, még az apró részleteket is. Megnyugtató tudni, hogy a mindennapok apró dolgai is lehetnek csodaszépek. Ma is, ahogy sok reggelen, újra sorba veszem őket.

Hagyom szabadon áramlani a gondolataimat. Először eszembe jut a tavalyi nyaralás, a fodrozódó Balaton hullámai, ahogy ringatják a testemet. A tetőn kopogó eső hangjára gondolok, a kezemet lágyan végigsimító szellőre, amitől libabőrös lesz a karom. A halvány napsugárra, ami átmelegít egy padon ülve, ahogy a könyv utolsó oldalát olvasom, majd a borítót becsukva végigsimítok az előlapon.

A lakásra gondolok, ahol élek, ahogy a puha szőnyeg a meztelen talpamhoz ér a fürdőkádból kilépve. Az új növényekre, amiket nemrég vásároltam, és mindenre, amit én alkottam benne, hogy otthonná tegyem. A frissen sült mandulás sütemény édesen vaníliás illatára, amitől hazaérve boldogabb lesz az ember. Eszembe jut tél végén az első csokor friss tulipán a dolgozó asztalon és a mosoly az arcomon, amikor meglátom a tavasz idéző sárga színét.

A tisztára mosott ablak jut eszembe, amin keresztül makulátlan a táj. A felmosott padló friss illata, és a mosott ruháké, amelyektől egyszerre a lelkembe is tisztaság költözik. A függöny rojtjain lengedező kimondatlan boldogság keríti hatalmába a szívemet. Kilépek a teraszra, és meglátom a virágcserepet, amiben tavaly a paradicsomok nőttek, és az előrevetített gondolat, hogy idén is elültetem majd és saját termésem lesz, önkéntelenül is egy meleg érzéssel burkol körbe.

Mosolyra húzódik a szám széle. Milyen jó érzés is teremteni, valamit izgalommal várni, hogy kidugja a fejét a földből és óvni még a széltől is! A radiátoron pihenő macska nagyot nyújtózik, ahogy végigsimítok a bundáján, puha és megnyugtató az érintés mindkettőnk számára. Lefekszem az ágyra, becsukom a szemem, és sorra jönnek a gondolatfoszlányok, amik az apró örömöket jelentik az életben.

FORRÁS: UNSPLASH

A kezemről elpárolgó víz egy meleg nyári napon, a tökéletesre sült hasábburgonya ropogása, a moziban a pattogatott kukorica illata. Amikor tökéletesre ízesíted a levest kóstolás nélkül, egy szakadásmentes palacsinta, egy régen látott ismerőssel összefutni az utcán. Elfoglalni az utolsó szabad helyet a parkolóban. A cipő, amely első viselésre sem töri fel a lábadat, a kezemre hulló hópehely, ami pár másodpercig megőrzi az alakját.

Amikor leejted a telefont, de nem törik össze a képernyő, amikor a kenyér nem a vajas felére esik, amikor te kérsz először az érintetlen fagyiból az árusnál. A frissen felhúzott ágynemű, a tökéletesen tisztára pucolt cipő, hazatéréskor egy ölelés, a családtagjaid mosolya. Az első madárcsicsergés tavasszal, a kabátzsebben talált pénz.

Amikor megérkezik egy régóta várt online rendelés, amikor Netflixen egyszerre végignézel egy egész évadot a kedvenc sorozatodból. Egy csipetnyi fahéj a kávé tetején, a reggeli parfüm illata a sáladon délután, vagy amikor valakit megnevettetsz, akinek rossz napja van…

Annyi gondolat özönli el az ember fejét, ha egyszer hagyja szabadon áramolni őket, hogy rájön: mennyi szép dolog van az életben, amit néha a mindennapokban észre sem veszünk. Csak átsuhanunk felette anélkül, hogy egy kicsit hagynánk, hogy elárassza a lelkünket a nyugalom és a boldogság.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂