A szerelem nem elég a házassághoz, tanfolyam is kell?

Kegyetlen sok csalódástól óvhatna meg mindenkit a házasságra való felkészítő tanfolyam. Nem túlzok. Szerintem forrón kellene ajánlani a pároknak.

Mélyen hiszek abban, hogy sokkal kevesebb válás lenne, és kevesebb sérült ember kóvályogna a világban, lépten-nyomon boldogságmorzsákat porszívózva.

Kétféle jegyesoktatás létezik. Van az “eredeti”, a hagyományos keresztényi. És akad néhány házassági tanácsadó és coach is, akik ilyet tartanak. Nem árt tudni, hogy a keresztény verzió nem csak a vallásosak részére elérhető, bárki részt vehet rajta. Nem kell tőle megijedni, hogy akkor biztosan meg akarnak téríteni minket.

Tény, hogy komolyan veszik a házasság kérdést, hiszen számukra az egy szent szövetség. Az is tagadhatatlan, hogy betekintést kapunk a keresztény szemléletű házasságokba. Ám ha nyitottan kezeljük ezt, akkor igenis értékes útravalókkal gazdagodhatunk.

Abban a 8-10 hétben, amíg hetente egyszer eljárnak a párok a tanácsadásra, egyértelműen kiderül, érdemes-e összeházasodniuk. A beszélgetésekből rájönnek, mennyire ismerik egymást, mennyire gondolkodnak hasonlóan és mennyire passzolnak a jövővel kapcsolatos terveik. Azt hihetnéd, mindez egyértelmű jegyesoktatás nélkül is. Hát nem!

FORRÁS: PEXELS

Méghozzá azért, mert sokan csak a szerelemre alapozva ugranak bele a házasságba. Én nagy híve vagyok a szerelemnek, de ennek ellenére mégis azt mondom, önmagában kevés. A felkészítő tanfolyamon olyan kérdések merülhetnek fel, amik “kiugraszthatják a nyuszit a bokorból”. Ettől még nem kell beparázni.

Gyakran megvan az előnye, ha egy harmadik, pártatlan fél jelenlétében beszélgetnek a párok a kapcsolatukról és a jövőjükről.

Ha valaki igazán hisz a házasságban, akkor tényleg csak egyszer akarja kimondani az igent. Persze, létezik válás és lehet újrakezdeni, rengeteg (sokszor sajnos sérült) hal van a vízben. De miért akarna ennek bárki többször nekifutni, amikor elég lehet egyszer is? Ennek növeli az esélyét, ha tisztázzuk, ki mit vár a házasságtól, miként képzelik el a jövőt. És egyáltalán: mennyire képesek a pár tagjai elfogadni egymást.

Ugyanakkor a felkészítés során gyakorlati tanácsokkal is ellátnak. Megtanítanak a célravezető kommunikációra, a helyes konfliktuskezelésre. Felkészítenek a szülői szerepre, a gyereknevelésre, arra, hogyan éljünk kiegyensúlyozott családi életet. Ezt pedig nem dogmatikusan teszik. A jegyesoktatás csupán iránymutatás – hogy ki mennyit fogad meg belőle, egyéni döntés kérdése.

Semmiképpen sem mondanám időpazarlásnak, sokkal inkább befektetésnek, ami később megtérül. Még akkor is, ha azt érezzük, tutira megleltük a partnerünket, mindenben egyezik a véleményünk, és a jövőnket is hajszálpontosan ugyanúgy képzeljük el. Még ebben az esetben is tanulhatunk olyat, amire később szükségünk lehet. Mert viták, konfliktusok, nehézségek mindig lesznek, pláne, ha megtörténik a családalapítás. Szülőnek lenni minden, csak nem sétagalopp…

Szerintem ha több ember vett volna részt jegyesoktatáson, kevesebben váltak volna el. Nem lenne annyi összetört szívű ember, akik hosszú évek múltán is a sebeiket nyalogatják. Sajnos legtöbbször a gyerekek isszák meg a levét a válásnak. Rájuk is kell gondolni, hiszen a család szeretetteljes, oltalmazó légkörében is felnőhettek volna. Egyszóval nem mindegy, hogy a leendő szülők mennyire készülnek fel a házasság nehézségeire.

Természetesen a legjobb felkészítés ellenére is előfordulhat, hogy idővel megoldhatatlan gondok merülnek fel egy pár életében. Ilyenkor – ha már mindent megpróbáltak – nincs más lehetőség, mint külön utakon folytatni. Ettől függetlenül érdemes kihasználni a jegyesoktatás adta lehetőségeket, hiszen olyan tudás kerül a birtokunkba, amivel sokkal jobban felvértezzük magunkat a jövő kihívásai ellen.

Nyitókép: Pixabay