Megőrültem, ha az exférjemmel randizom?

Marcsi vacogva szívta a cigit az erkélyen állva. Szemei szikrákat szórtak, ahogy Csillát hallgatta. Méghogy a legjobb barátnője és az ő volt férje? Egyszerre hihetetlen és nevetséges! 

Sohasem gondolta volna, hogy barátnője egyszer a volt férjével is próbálkozik. Milyen undorítóan romantikus, hogy Csilla elázott az esőben, Tibi pedig hős lovagként a lakására vitte, hogy megszárítkozzon! Különben pedig miért izgatná a dolog? Elvégre elváltak. Semmi köze hozzá, sőt, azóta már neki is volt kapcsolata.

– Nézd, soha de soha nem szóltam bele az életedbe, ha nem voltál kíváncsi a véleményemre, de most az egyszer megteszem – kezdett bele Csilla. Te itt, Tibi pedig két utcával arrébb szomorkodik az üres lakásban. Ő utánad, te meg azért, drága barátnőm, mert hiányzik egy szerető férfi az életedből!

– Úgy gondolod, hogy fel kellene hívnom? – kérdezte duzzogva Mária.

– Ki is adta be a válópert? Tudom, anyád vett rá. De Tibi még akkor is rólad beszélt, amikor velem tölthette volna az éjszakát! – mondta Csilla. – Még mindig szeret téged. A festményeiddel van tele a fala.

Máriának elakadt a szava. Az első festőállványát volt férje barkácsolta. Ez volt a szenvedélye, de szülei rosszallása miatt nem kezdett bele, míg Tibi első perctől fogva támogatta. Miután Csilla elsietett, egyedül maradt a lakásban a gondolataival, majd a fürdőbe ment. Fogat mosott, mert habár megnyugtatta, de utálta a cigarettafüstöt. A tükörbe nézett.

Tibivel minden reggel együtt álltak meg itt, ha csak pár pillanatra is. A férje szokása volt ez, amit sosem felejtett el. Kezdetben idegesítette, aztán megszokta, most pedig már hiányolta… Egy idő után rákérdezett, és a férfi csak annyit válaszolt, hogy lefényképezi magában kettőjüket, és egész nap arra gondol, hogy mennyire hálás is Marcsiért.

A lakás üressége percről perce nyomasztóbb lett, szinte érezte a fölötte lévő emeleteket, ahogy ráomlani készülnek. Íróasztala üres volt, nem várta egyetlen ügy sem, amibe beletemetkezhetett volna, csak a mobilja, ami olyan hívogatónak tűnt. A mellette álló képre tévedt a tekintete, amiről lányaik néztek vissza. A nagyobbik tiszta apja, a kicsi pedig az ő vonásait örökölte.

Habozott egy pillanatig, majd a telefonhoz nyúlt, sosem szerette halogatni a döntéseit. Pár mozdulattal beírta Tibi telefonszámát, majd a hívás gombra bökött. Meglepődött, amikor a kis okos készülék kiírta férje nevét. Egy pillanatra felötlött benne, hogy lerohanja azért, ami Csillával történt, de gyorsan letett róla. Más miatt veszekedtek épp eleget, és most nem ez volt a célja.

FORRÁS: PEXELS

Tibor kedvesen szólt bele, mint mindig. Olyan megnyugtató volt hallani a hangját, mintha csak azt kérdezné, mikor ér haza. Percek alatt letudták a szokásos témákat, és beállt a kínos csend a vonalban. A nő tudta, hogy ha nincs miről beszélni, akkor volt férje elköszön, ő is irtózott a felesleges időhúzástól. Csilla szavaira gondolt, majd mély levegőt vett.

– Tibi, mit csinálsz szombat délután? – kérdezte határozottan. – Lenne kedved meginni egy kávét?

Még a levegőt is visszatartotta, míg volt férje választ nem adott.

Aztán mosolyogva tette le a telefont, a válás óta először volt izgatott, hogy találkozik Tiborral. Már azon gondolkodott, mit is fog felvenni a randevúra, mint régen, amikor igyekezett a férfi kedvéért kicsípni magát. Félt, hogy elutasítást kap, bármit is hallott, de már nem volt mit veszítenie. Legfeljebb egy magányos életet.

Juhász Béla novellája

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂