Ismerős az érzés, amikor a melletted fekvő kedvesed szinte még félálomban feléd fordul? Kutató kezekkel kinyúl érted, gyengéd simogatással, apró puszikkal ébreszt fel. Tudjátok, hogy nemsokára kelnetek kell, nincs sok időtök egymásra. De egy szeretetteljes kapcsolatban, ahol megvannak azok az intim percek, amikor mindennek megadjátok a módját, az ilyen gyors kielégülést ígérő érintéseknek is megvan a maga varázsa.

A szexomnia viszont egyáltalán nem erről szól. Az illető tudattalanul cselekszik, és ébredés után nem emlékszik semmire.

Az akkori párom eleinte „csak” alvajáró volt. Először persze ledöbbentem, amikor éjszakánként kikelt az ágyból. De megtanultam kezelni a dolgot, rájöttem, mivel tudom megnyugtatni és 1-2 perc után rábírni, hogy visszaájuljon mellém. A még nagyobb furcsaságok később kezdődtek.

Az ilyen problémák a mai napig gyermekded viccek tárgyai. Pedig semmi szórakoztató nincs bennük – és amit nagyon gyorsan tisztázni kellene végre: általában kicsit sem izgatóak.

Az első alkalommal azt sem tudtam, mi történik. Ugyanúgy fordult felém, mint mindig, de az érintései nem voltak gyengédek. Erőszakos volt. Durva. Hiába beszéltem hozzá, próbáltam lefogni a kezét… Mintha nem is ugyanaz az ember feküdt volna mellettem. A legnyájasabb, legjószívűbb férfi volt, akit csak ismertem. Annyira távol állt tőle az erőszak, hogy teljesen leblokkoltam. Nem tudtam, hogy nincs magánál, hogy nem tudatosan okoz fájdalmat. Felsikoltottam, miközben próbáltam lelökni magamról. Nem tudom, mi ébresztette fel, a váratlan hang, vagy valami más… De olyan zavart volt, hogy képtelenség lett volna egy értelmes szót is kihúzni belőle.

Forrás: Unsplash

Amikor megtudta, mi történt, összeomlott. Főképp azért, mert éppolyan tanácstalan volt, mint én. Végül a neten néztem utána, mi ez az egész, mivel az alvás közbeni erőszakoskodása rendszeressé vált. Sok emberrel kerültem kapcsolatba, akik tudták, mi lehet a baj, és a netes arctalanságnak köszönhetően könnyebben nyíltak meg. Együttérzőek voltak, megpróbáltak tanácsokat adni. Ennek ellenére nem voltam kisegítve. Annyit sikerült leszűrnöm, hogy gyakrabban érinti a férfiakat a dolog. A többség a szakember segítsége mellett voksolt.

A biztonság kedvéért leültem beszélni a pasimmal: van valami, amire szüksége lenne ezen a téren, bármi, ami hiányzik? Ez sem vitt minket előbbre, segítőhöz pedig semmi pénzért nem lett volna hajlandó fordulni.

Dokumentumfilmeket kezdtem nézni a témában. Persze, a hatásvadász körítés nem maradt el, de legalább némi betekintést kaphattam. Az egyik műsor meglehetősen szokatlan módszerhez folyamodott, hogy szembesítse a nézőket – és a szexomniával élő férfit – a részletekkel. Kamerát helyeztek el a házaspár szobájában. Miután megnézték a felvételeket, a férj nem tudta uralni a feltörő zokogását. Úgy érezte, egy szörnyeteget lát a filmen. Nemcsak, hogy a feleségével nem bánna így soha, részletezte, azt sem tudja elképzelni, hogy bárkit is bántalmazzon.

Ami minket illet, sok egyéb mellett, ez is szerepet játszott abban, hogy végül nem töltöttem többé a barátomnál az éjszakát. Nem akartam megvárni, míg elalszik. Megértettem, miért érzi úgy: belepusztulna, ha bárkivel is beszélnie kellene erről. Egy újabb olyan probléma, amit az emberek többsége óvodás módjára röhög körül. Van, hogy le kell gyűrnöd a szégyenérzeted – elsősorban magad miatt. De azért arról sem árt megfeledkezned, kire milyen hatással van, ha nem teszed meg ezt a lépést.

Nyitókép: Unsplash