A bátrak nem hazudnak – az önbizalomhiány késztet füllentésre!

2022-07-13 Barok Eszter Szerintünk

Ha valaki azért hazudik, hogy jobb pozícióhoz, több pénzhez jusson, akkor azt ugyan morálisan elítéljük, de megértjük. Ha az igazság egy félelmetes, súlyosan negatív következményt hoz magával, a hazugságot nemhogy elfogadjuk, de még bátorítjuk is.

Mi van azonban mindennapi apró-cseprő hazugságainkkal, amiktől senkinek se lesz se jobb, se rosszabb, mégis időről időre belecsúszunk? Amikor hazudunk, látszólag uraljuk a helyzetet azáltal, hogy manipuláljuk a valóságot – ez már önmagában véve biztonságot ad. A pszichológusok szerint a hazugság egyfajta önvédelmi mechanizmusként működik a legtöbb esetben, amelynek segítségével kevésbé vagyunk sebezhetőek.

Ha ugyanis elárulnánk az igazságot, akkor a másik ember elutasítana, elítélne, megvetne minket. Csupa olyasmi, amit egy bizonytalan, önmagába vetett hittel nem rendelkező ember képtelen elviselni. Ráadásul ha a másik hazugság miatt utasít el minket, arra van magyarázat. Ha azonban az igazság miatt kerülünk bajba, akkor a már sérült önbizalom még tovább zsugorodik.

Azért is hazudunk látszólag jelentéktelen, apró dolgokban, mert kerüljük a lehetséges konfliktusokat. A másik ember reakciójától tartunk, de közben a saját negatív érzéseinket is mélyre temetjük: nem akarunk szembenézni a bűntudattal, szomorúsággal, szorongással. Azáltal, hogy hazudunk, nem kell konfrontálódnunk. Nézzünk csak erre egy példát: a legjobb barátnőd elhív egy programra, amihez nincs kedved, de nem akarod őt megbántani.

Igent mondasz, de ahogy közeleg az időpont, egyre inkább úgy érzed, hogy képtelen vagy erőszakot tenni magadon. Ahelyett, hogy ezt őszintén elmondanád a barátnődnek, inkább azt hazudod, belázasodtál. Így ő nem fog megbízhatatlannak, gyávának és rossz embernek tartani, neked pedig nem kell szembenézned a saját önbizalomhiányoddal. Azzal, hogy az igazat – nincs kedved a programhoz – képtelen voltál már az elején elmondani neki.

FORRÁS: UNSPLASH

Azt, hogy a hazugság milyen szoros összefüggésben áll az önbizalommal, a fenti példa is bizonyítja. Egy magabiztos ember egy kellemetlen, kevésbé vonzó programjavaslat esetén kedvesen, de határozottan kiáll magáért: „Rap koncert? Kedves vagy, hogy rám gondoltál, de tudod, hogy utálom a rapet. Nagyon szívesen elmegyek veled viszont majd egy rock koncertre.” Itt felvállaltad a véleményed, a preferenciád.

És közben azt is elfogadtad, hogy a barátnőd esetleg egy kicsit megharagszik rád, netán más barátot keres helyetted a közös programra. Elfogadtad, mert tudod: attól még, hogy ez megtörtént, ő a barátod marad. Ha pedig ilyen csipcsup apróság miatt sértődik meg halálosan, akkor nem is igazi barátról van szó, hadd menjen, amerre lát.

A pszichológusok szerint a hazugság egyik fő oka ezen a szinten az, hogy nem akarjuk megbántani, kiábrándítani, cserben hagyni a másik embert. Ez látszólag egy önzetlen, nemes dolog, de a valóságban ez is saját önbizalomhiányunkhoz kapcsolódik. Mert képtelenek vagyunk felelősséget vállalni azért, hogy csalódást okoztunk. Erős önbizalommal azonban ezzel semmi gond nincs: senki se tökéletes, és gyakran a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elterveztük őket.

Ettől még értékesek és szerethetőek vagyunk, a másik ember meg érdemes arra, hogy a valósággal tisztában legyen, és az alapján hozhasson döntést. Mi tehát a megoldás? Ha szeretnél az igazsághoz közelebbi utat járni, először – mint már annyiszor – az önbizalmadat kell megvizsgálnod. Elhiszed, hogy szerethető, értékes ember vagy, aki megérdemli, hogy szerető, elfogadó társ és baráti kör vegye körül?

Elhiszed, hogy akkor is sokat tudsz másoknak adni, ha nem rendeled alá magad az ő akaratuknak?

Ha a válaszod ezekre a kérdésekre nem, akkor sem vagy elveszve, mert az önszeretet, önelfogadás tanulható. Amint elindulsz ezen az úton, azt fogod látni, hogy nincs már szükséged hazugságokra. Minden úgy jó, ahogy van, akkor is, ha az maga a kendőzetlen valóság.

Nyitókép: Unsplash