A bordély egyetlen nőnek sem az álommeló!

Ha visszagondolt arra a pár hétre, a szag volt az első, ami az eszébe jutott. Furcsa, miket jegyez meg az ember. De azt a szagot nehéz lenne elfelejteni.

A kívülről szépen felújított, hatalmas, kétszintes ház tulajdonképpen egész csinos elrendezésű volt. Ami mégis viszolyogtatóvá tette, az a levegőben terjengő penetra, kutyaszőr, olcsó vodka, verejték és… nos, igen, ondó szaga. Ezek elegye adta azt a förtelmet, amitől mindig émelygés fogta el, ha belépett az ajtón.

Ildi az étkező felé indult, de félúton megtorpant. Férfi hangot hallott kiszűrődni. Heni észrevette, és felé intett, mehet nyugodtan. Csak egy törzsvendég. Az étkező egy félreeső sarkában már folyt az üzlet: Roli mindenképp Szandrával akart elmenni.

Nála viszont az extrák nem fértek bele. A punci mindenkinek adott, aki megfizeti. A többi már ráadás, mint a tv előfizetésednél. Arra próbálta épp rádumálni a pasit, hogy válassza inkább Dettit. Ő mindent vállalt, de az persze kicsit többe került.

Végül megegyeztek. A csávó kicsit fancsali képet vágott ugyan, de mindenképp Szandrával akart lenni, aki mindig valami csilivili koktélruhát és bokacsizmát vett fel. Persze olcsó kínai utánzatot, amiben bűzlött a nyári kánikulában. Érthetetlen volt, miért épp hozzá ragaszkodik az a pasi. A csaj előrement az emeletre, ott voltak a hálószobák. Ott aludtak, rúgtak be műszak előtt és… ott is dolgoztak.

Ha olyan nőre vágysz, aki józan, és mégsem undorodik az érintésedtől, ne bordélyházba menj! 

Közben Detti is előkerült. Azt remélte, Roli meggondolja magát. A pasi felpillantott, de helyette Ildit szúrta ki. Detti ténfergett pár percig az ajtóban. Nem volt rá igény, hamar lelépett. Így a másik lány maradt kettesben a férfival, aki felé nyújtotta a kezét.

– Csumi, Roland vagyok – mondta, megnyerőnek szánt stílusban.

A lány zavartan bemutatkozott. Összeszorult a gyomra, de megpróbálta palástolni a félelmét. Heni nyilván meghallotta, mi folyik éppen, mert egyszer csak berobogott a képbe. „Ő nem a mi lányunk” – közölte nyomatékosan a pasival. Ha azt mondják, „nem a mi lányunk” az annyit tesz, hogy az illető nem prosti. Ahogy az „anya” sem feltétlenül anyát jelent.

– Oké, oké – nevetett fel a fickó, védekezően felemelve a kezét. – Vágom, nyugi.

Azzal kisétált a szobából. Heni, mikor már biztosra vette, hogy senki nem hallhatja őket, Ildi felé fordult: „Amúgy melózhatnál te is, ha akarsz. Ha elmúltál 18, mert fasznak se hiányzik a rendőrség.” Ő pedig tudta: nem lenne szerencsés megmondani, hogy előbb nyelne zsilett pengét, minthogy ilyesmit “melózzon”.

Kifelé menet Beába botlott. Ő volt az egyetlen a három lány közül, aki nem volt prosti. Beteg volt, nem nagyon hagyta el a házat. Apró, csontsovány alakján lötyögtek a ruhák, természetellenesen nagy szemeivel és szürkésfehér bőrével úgy kóválygott a házban, mint egy kósza kísértet. A kezelései egy vagyonba kerültek, de nem sokat értek.

Roli megszokott vendég volt, ezért nem kellett felhajtást csapni. De mindig akadnak kényesebbek is. Ilyenkor az a szabály, hogy mindenki betakarodik egy zárható szobába, míg a kliens ott van. Nem szabad meglátniuk az arcát, az csak elriasztja. A földszinten sajnos csak egy ilyen hely volt, a gyerekszoba.

Amikor belépett, Fruzsi szótlanul odaszaladt hozzá.

– Fruzsi! Szívem, mi a baj? – kérdezte ő.

– Pszt! – suttogta a kislány, az ujját a szájára szorítva. – Anyuhoz jöttek.

Nem bírt sokáig nyugton maradni. Bemászott az ágy alá, és a kezét kidugva ráncigálni kezdte a lány nadrágját. Még csak nyolc éves volt, de azt már megtanulta: ha egy férfi lép be a házba, a legjobb az ágy alá bújni. Hangtalanul próbált levegőt venni a szűk, poros, sötét zugban.

Vastagon kirúzsozta magát, és gyerekes sminket kent a szemhéjára. Igaz, a többiek mindig lemosatták vele a kencét, de Fruzsi szerette az anyukáját, ezért rá akart hasonlítani, és mindenben utánozni próbálta. Ha a bordélyban olyan ajtót látsz, amit rózsaszín, pónilovas matricák díszítenek, ne nyiss be rajta…

Persze, ez csak egy cikk. Nem kell komolyan venned. A világ szép és biztonságos hely. Akár egy kislány hálószobája.

Vura Hajnalka novellája

Nyitókép: Pexels