A férfi vadászni akar, de a modern nő tudja ezt?
A randiappok és társkereső oldalak korát éljük. Egyetlen kattintással több száz partnerre vágyó jelentkező között válogathatunk.
Az ember azt hinné, hogy ilyen lehetőségek mellett szinte alig marad valaki, aki magányos – paradox módon azonban inkább az ellenkezője igaz. Rengeteg férfi vallja, hogy keresi, de nem találja a párját, és számtalan nő mondja ugyanezt. De akkor miért nem találnak egymásra?
“Túlmodernizált” szerepek?
Az elmúlt évszázadban rohamos változáson estek át a nemi szerepkörök. Régen csak az a nő maradt egyedül, aki “senkinek sem kellett”. A vénlányság cseppet sem volt hálás életforma, kinevették és szánták a pártában maradt lányokat, akiknek ráadásul a megélhetése is veszélybe került, és sokszor a rokonaik jóindulatára voltak utalva.
A mai nőknek szerencsére sokkal több választása van. Sokan önként és tudatosan döntenek az egyedülálló, szingli élet mellett. Mások keresik az igazit, de nem akarják elsietni a házasságot. Egy biztos: egy átlagos csajnak 25 éves korára sokkal több partnere lesz, mint elődeinknek egész életükön át.
A női szexualitással kapcsolatos elvárások is megváltoztak, már nem kell szűziesnek és naivnak lennünk. Mindenki számára természetes, hogy az egyedül élő nőnek is vannak testi vágyai, és nem ítélik el, ha időnként alkalmi partnert keres.
A modernizáció annyira megkönnyítette a dolgunkat, hogy már a férfi kezdeményezésére sem kell várni.Ez valóban így igazságos és kerek. Egyvalamit azonban sajnos elfelejtünk: hogy az ösztönök nem követik a társadalmi vívmányokat.
Becserkészni a vadat…
Fejlődés ide vagy oda, a szexualitás terén gyakran elveszítjük a tudatos kontrollt. A férfiba évezredek óta kódolva van, hogyan kell elcsábítania a nőt. Felkelteni a figyelmét, elbűvölni, harcolni érte, végül megszerezni – ez az ősi recept.
FORRÁS: SHUTTERSTOCK
Nem csak a trófeát akarja: kihívásra, befektetett munkára vágyik, ami végül igazán értékessé teszi a cél elérését és igazolja a férfiasságát. Egy igazi vadászat is csak akkor izgalmas, ha küzdeni kell közben. Ha csak kisétál a vad a bokorból és beáll a célkeresztbe, az unalmas.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a problémához, ami miatt sok ismerkedés idő előtt kudarcba fullad.
Rengeteg nőtől hallok történeteket “kényelmes pasikról”, akik nemhogy udvarolni és küzdeni lusták, de még a konkrét felajánlkozásra is csak nagy kegyesen mozdulnak. Nekem viszont ilyenkor mindig egy fiú haverom, Laci története jut az eszembe.
Imádta a szép nőket, és amikor új titkárnő került a cégükhöz, hetekig hallgattuk az áradozását, milyen bombázó a csaj. Lelkesen készült, hogyan fogja elbűvölni. Egészen addig, amíg egy nap tényleg sikerült dumálnia a lánnyal – aki két óra múlva utánament a raktárba és lekapta magáról a bugyiját…
Korábban azt hittem, Laci sosem hagyna ki egy ilyen alkalmat, most viszont kiderült, hogy mégis. Nemet mondott a lánynak, arra hivatkozva, hogy nem kockáztat meg a munkahelyen egy együttlétet. Ám a valódi ok a csalódottsága volt, amiért a “nemes vad” egyszerűen csak megadta magát…
Te döntesz!
Nőként kitárult előttünk a világ, az viszont mindenkinek a saját döntése, miben (és mennyire) él a modernizáció adta lehetőségekkel. Egy biztos, a férfiak vadászösztöne még mindig működik. Ez nem jelenti azt, hogy nem élnek a kényelmes, gyors lehetőségekkel – a legtöbbjük igen -, de ha ilyet kínálunk, számolnunk kell vele, hogy esetleg csak rövid ideig tart majd az érdeklődésük.
Most szinte hallom, ahogy páran felhördülnek: “Akkor talán taktikázzak?!” Nem. Mert szerintem ha hagyjuk, hogy egy férfi valamennyit várjon ránk és küzdjön értünk, az nem taktika.
Egyrészt az erre fordított idő lehetőséget ad, hogy jobban megismerjük egymást, ami fontos, hiszen egy kapcsolat nem csak a testiségből áll. Másrészt a – végső gyönyörig vezető – flört és vágyódás átélése egy végtelenül izgalmas időszak, amit kár lenne kihagyni. Egy érdekes könyvet sem úgy olvasunk, hogy az első oldala után átlapozunk az utolsóra…
