A férjem neveli a srácokat, én dolgozom – mi bajod ezzel?

Egy kedves ismerősöm posztolta ki nemrég a Facebookra elkeseredetten, hogy az ő családjuk is család. Még akkor is, ha anyaként és feleségként gyakorlatilag ő tartja el a többieket, és a férje az, aki otthon a háztartást viszi, valamint szülői értekezletekre és a gyerekek meccseire jár.

Aki csak egyiküket ismeri, az bizony könnyen ítélkezik felettük. Hiszen azok, akik vele találkoznak, azt látják, hogy folyton rohan a főállása és a mellékállások között, és alig van ideje bármire. Otthon is a számítógép előtt tölti az ideje nagy részét, mert bizony nem egyszerű egyszemélyes családfenntartónak lenni. Ezt sok férfi megértené, de a nők közül kevesen vannak ebben a helyzetben.

Így vegyesen kap elismerő szavakat egy csomagban a férjét becsmérlő kifejezésekkel, vagy rosszalló megjegyzéseket arról, hogy mi lesz így a gyerekekből, ha ennyire keveset kapnak az anyjukból. Ugyanakkor a férjéből annyit látnak mások, hogy ő viszi és hozza a gyerekeket az iskolából. Ott van az összes olyan rendezvényen, ahová az apukák többsége be sem teszi a lábát, kitűnő sütiket süt, és az első sorból biztatja a gyerekeket a meccseken.

Ő a „bezzeg apuka” az osztálytársak anyukái és a tanárok szemében, csak az apukák tesznek neki megjegyzéseket időnként. A teljes képet senki sem látja. Mert nem látták azt az öt évvel korábbi családot, ahol anyuka volt az, aki a gyerekek dolgait intézte. Ő sütötte a sütit és ment az óvodába. Apának saját cége volt építési vállalkozóként,  egyfolytában úton volt, futott a megrendelések után.

Jó volt abban, amit csinált, és imádta a munkáját, jól is ment nekik. Amikor hazatért, egy kedves, tiszta, szerető otthon fogadta. Hálás volt a feleségének, amiért biztosítja neki a nyugodt hátteret. Mert a felesége volt az egyensúly az életében. Ő maga mindig óriási fordulatszámon pörgött, a maximumra törekedett és még tovább. Nagy hangon küzdött az igazáért és kiállt mindenkiért, akinek nem volt hangja. A feleségének nyugodt munkája volt, nem keresett ugyan sokat, de szerette, amit csinált, és volt ideje mellette a családra.

Jól éltek így, köszönik szépen. Nem ők kérték az építőipar összeomlását és az ezt követő két szívrohamot, ami majdnem apanélkülivé tette a családot. Az otthonuk így is ráment. Elköltöztek albérletbe és – először ideiglenesen – újraterveztek. Anya felmondott a munkahelyén és jövedelmezőbb, ám időigényesebb munkát vállalt, egyet, aztán még egyet.

Telt az idő, az apa erős szervezete legyőzte a betegségeket és komoly munka árán látszólag felépült. Mivel egész életében tevékeny ember volt, nagyon nehezen viselte, hogy a régi munkája már veszélyessé vált számára. Kiderült, hogy azt az életformát már soha többé nem kaphatja vissza. A stressz és a kemény fizikai munka tiltott területté vált. Már csak részmunkaidőben vállalhatott volna adminisztratív állást, de nem nagyon kapkodtak érte, ebben nem volt tapasztalata.

Úgy érezte, hogy nem áll helyt a családjáért, és mivel mindig szerette a finom ételeket, megtanult főzni.

Szerette a rendet maga körül, ezért kitakarított. A gyerekekkel már nem csak hétvégén találkozott, ez jót tett neki is, és nekik is. Régen szívesen focizott velük, most eljárt a meccseikre és teli tüdőből szurkolt nekik. Látta a felesége küzdelmét, és mindent meg akart tenni azért, hogy könnyebb legyen neki.

FORRÁS: PEXELS

És a feleség? Ő csak túl akarta élni. Kétszer látta élete szerelmét majdnem meghalni. Semmi, de semmi nem volt fontos azon túl, hogy ő megmaradt nekik. Nem bánta az otthonukat, mert együtt voltak az albérletben is. Nem bánta a plusz munkákat, mert a családjuknak meg kellett élni valahogy. Most ő volt az, aki az anyagi biztonságot meg tudta teremteni, és büszke volt rá, hogy sikerül is neki.

A férjére még büszkébb volt, mert látta, ahogy feláll a betegségek után és keresi a helyét egy számára teljesen új világban. A családjuk nem gyengült meg, csak átalakult és még erősebbé vált. Csak azt sajnálja, hogy más ezt nem így látja és ítélkezik felettük anélkül, hogy ismernék az igazságot.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr