A kielégítetlen szükségletek ára
Ismerős a szituáció, amikor valami fontosat mesélsz a párodnak, de végig a telefonját nyomkodja? És miközben a sértettség és a düh feszít belülről, nem tudsz másra gondolni, csak arra: tényleg ennyire sem számítasz neki?
Mindannyiunknak megvannak a maga implicit minimumai – azok az ésszerű alapok, amelyeket elvárhatunk a másiktól. Ha viszont a másik nem teljesíti ezeket a követelményeket, akkor bizonytalannak, alulértékeltnek és elhanyagoltnak érezhetjük magunkat.
Ahhoz, hogy mércét állíthass fel egy kapcsolatban (és önmagad felé), íme néhány példa a legalapvetőbb elvárásokhoz.
- Érezned kell a másik érzelmi jelenlétét
Néhány évvel ezelőtt együtt éltem egy férfival, aki papíron tökéletesnek tűnt. A szex fantasztikus volt, ugyanazokért a hobbikért rajongtunk, és még a barátaink is megjegyezték, hogy milyen jól passzolunk egymáshoz. Idővel azonban elkezdtem észrevenni valamit. Amikor megpróbáltam mélyebbre ásni bizonyos témákban, rögtön „bezárt”, és más irányba terelte a beszélgetést. Sokszor volt mellette olyan érzésem, mintha egy falhoz akarnék kapcsolódni. Hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy a szemében az érzelmek megélése, kifejezése gyengeségnek számít.
Az érzelmi „befektetés” kulcsfontosságú, és sokkal több, mint a fizikai együttlét; a belső világ egymással való megosztása. Ennek hiánya utalhat arra, hogy valaki csak a minimumot nyújtja a másiknak.
- Félgőzből egyensúlyhiány lesz előbb vagy utóbb
Minden egészséges kapcsolatban megvan az adok és kapok egyensúlya. Vagyis a felek erőfeszítést tesznek, felváltva készítenek terveket, és érdeklődést mutatnak a másik élete iránt.
Sajnos sokan vannak, akik a megúszók és elkerülők táborát erősítik. Kivárják, hogy partner hozza meg az összes döntést, kezdeményezzen minden beszélgetést, és lényegében egyedül vigye a hátán a kapcsolatot. Mindemellett szeretném leszögezni, hogy nem bűnbak keresésről van szó, hanem a kapcsolaton belüli egyensúlyhiány felismeréséről. És annak megértéséről, hogy a gyenge kezdeményezőkészség a kötődés fóbiások egyik jellemző vonása.
- Viták nélkül nincs happy end
A konfliktusok, bármilyen kényelmetlenek is, hozzátartoznak két ember együttéléséhez. A viták, nézeteltérések, súrlódások azt mutatják, hogy mindkét fél erőfeszítéseket tesz azért, hogy megfelelően működjenek a dolgok, és kellően érettek, hogy vitába szálljanak egymással. Azok azonban, akik nem törődnek a kapcsolat fejlődésével, gyakran elmenekülnek a konfliktusok elől. Ez egyszerű kiútnak tűnhet, de csak megakadályozza a közös pontok megtalálását, valamint a probléma megoldását.
+1: A kis dolgok a legértékesebbek
Ha valaki valóban befektet a kapcsolatába, akkor odafigyel a partnere számára fontos részletekre. Szem előtt tartja a kedvteléseit, ismeri a gyenge pontjait, és ápolja a mindennapi közös pillanatokat. Legyenek azok bármilyen banálisak vagy jelentéktelennek tűnők.
Ám amikor ezek az gesztusok kezdenek elhalványulni, az gyakran annak a jele, hogy a párod csak félgőzzel tesz érted és a kettőtök jövőjéért.
Természetesen ne grandiózus, eltúlzott gesztusokra vagy méregdrága ajándékokra gondolj, inkább következetes erőfeszítésekre. Ha ezek a bástyák a helyükön vannak, sokkal nagyobb valószínűséggel kerülitek el az elhanyagolt vagy kiegyensúlyozatlan kapcsolati dinamikát.
Végezetül ne feledd, a megértés az első lépés a boldogság felé. Ha felismered a fenti tulajdonságot a partneredben, akkor itt az ideje egy őszinte, tabumentes beszélgetésnek. A kielégítetlen szükségletek ugyanis fájdalmas szakadékot hozhatnak létre köztetek.
