A kihűlt kapcsolatok anatómiája!
Miért marad benne valaki egy kihűlt kapcsolatban?
A kérdés költői. A válasz pedig az adott egyén intelligenciájának függvényében változik. Merthogy, ha valami, akkor kifogás az lesz.
Ugyanis kilépni egy hosszú kapcsolatból – pláne, ha házasságról beszélünk – bátorságot igényel. Méghozzá nem is keveset. Ország világ előtt fel kell vállalni, hogy valami menthetetlenül félrement. Az most más kérdés, hogy sokkal egyenesebb gerincre vall, mint különböző mondva csinált indokokkal benne maradni egy látszat kapcsolatban.
Na, de nézzük szépen sorjában a lehetséges indokokat. Kezdem a kedvencemmel:
A GYEREK(EK)
Így kérem szépen nagy betűvel. Az utód a kifogás. A szent cél, amiért beáldozza – szerinte magát – valójában a gyerekét. Nem mer lépni, és olcsó kifogásnak használja a gyereket. Mind közül számomra ez a legvérlázítóbb. Hiszen mi rosszabb történhetne egy gyerekkel, mintha úgy nő fel, hogy a szülei CSAK miatta maradtak együtt. Ő meg ugye ez esetben „ragasztóvá” avanzsált elő. Nincs az a gyerek, aki ebből kérne, ha lenne beleszólása.
Talán egy fokkal még rosszabb a képlet – a gyermek szemszögéből – amikor a szülők eljátsszák az idillt, és majd felnőtt korában hosszas terápiával jön rá, hogy az a házasság minden volt csak nem boldog.
Az ANYAGIAK köteléke
Érzékeny topik. És tagadhatatlanul könnyű belecsúszni, hiszen házasok könnyebben kapnak hitelt, és a közös kassza is igen gyakori. Így egy válás esetén ezen a téren valóban nem egyszerű az elválás. Főleg, hogy egy gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő anyának a munkaerő piacon sem lesz egyszerű megállnia a helyét.
Lehet jó tanácsokkal jönni, hogy mit és hogyan lehetett volna az elejétől, de ha nem így volt, akkor kilépésnél ez már édes mindegy. Anyagi megfontolásból benne maradni egy kapcsolatban racionális szempontból jónak tűnhet, de hogy a lélek ezt megbosszulja az szinte garantált. Természetesen a pszichoszomatikus tüneteknek ezer meg ez oka lehet, ahogy a pajzsmirigy gondoknak is. Semmit nem érdemes fekete-fehéren szemlélni.
Azonban az anyagi függetlenség megőrzése vagy újra megteremtése egy kapcsolaton belül is lehetséges. És, ha ez megtörténik, akkor megérezheted, hogy valóban mi tart a másik mellett.
Ezen aspektus fonákja az „életképtelen” feleség (ritkább esetben férfi), akit nem lehet elhagyni. Kivéve, ha mégis. Mert összeszedi magát a szenvedő és mázsás terheket viselő fél, és mer lépni a saját érdekében.
A jól bevált SIVÁRSÁG szindróma
Avagy, amikor már hosszú évek teltek el a boldogító igen és/vagy az összeköltözést követően, és hát kihűlt. Meg sose volt ez olyan igazi, de jól főz, meg néha van valami szex -féle is. Lehet jobb is, meg szenvedélyesebb is. De negyven felett, ötven pluszosan már minek?
Nincs olyan, hogy késő. Hatalmas csapda lehet, valódi önszabotázs, ha valaki lemond önmaga boldogságáról, fejlődéséről csak azért, mert belekényelmesedik a langyos barna lé kiszámítható mocsarába.
Elválni, újra kezdeni nem könnyű folyamat. Nem szabad, hogy egyik pillanatról a másikra meghozott döntés legyen, ahol nem veszed figyelem a másikat, a körülményeket. DE – és ez egy fontos de – mindig lesznek nehezítő körülmények. Nem lesz tökéletes időpont. Nem fog gördülékenyen menni. A szenvedést nem lehet és nem szabad megúszni, letompítani.
A különbség azonban az, hogy ha egy kapcsolatba megérett a befejezésre. Legalábbis abban a formába, ahogy voltatok, akkor a pokoljárás után egy jobb, érettebb változatoddal találkozhatsz, aki meri vállalni a felelősséget a saját és adott esetben a gyerekei boldogságért.
Ellenkező esetben nem lesz éles fájdalom. Nem lesz tipródó gyötrelem, üvöltve sírás. Csak szép lassú enyészet az élet tengerén.
