A laza és bulizós grönlandiak tudják, hogy kell túlélni a telet!

Amikor a hideg és sötét idő közeleg, mindig Grönland felé fordulok: árgus szemekkel lesem a titkukat, hogyan élnek túl. Ezúttal öt meglepő kultúr tény következik, ami épp ezt a bámulatos alkalmazkodóképességet sugározza a sötét téli éjszakában… 

Az Ajunngilaq-attitűd hat át mindent

Az “Ajunngilaq” grönlandi nyelven valami olyasmit jelent: jól van, jó az úgy. Egyfajta legyintés a problémákra, lesz, ami lesz alapon. Olyasmi ez, ami a dán és egyéb európai bevándorlókat idegesíti, mert a halogatást és a bizonytalanságot érzik ki belőle, de a grönlandiak túléléséhez épp erre a fajta lazaságra – ami persze némi halogatással és pontatlansággal is jár – van szükség.

Gondoljunk csak bele: a legtöbb települést szárazföldi út egyáltalán nem köti össze, ha pedig befagy a tenger – az év legnagyobb részében -, lehetetlenné válik a vízi közlekedés is. Marad a légi közlekedés, de bizonyos időjárási körülmények esetén az is meghiúsul, ahogyan sok minden más előre eltervezett program is. A helyiek megszokták, hogy sok külső körülmény befolyásolja az életüket, ami ellen nem tudnak mit tenni: jobb hát azt mondani: „Ajunngilaq” és elengedni a dolgot idegeskedés helyett.

A vadászat a grönlandiak számára szent dolog

Míg nálunk élénk vita folyik arról, hogy a vadászat elfogadható dolog-e egyáltalán, a grönlandiak számára természetes, hogy az élet része. Az inuitok – őslakosok – számára minden faj vadászata engedélyezett, korlátozás nélkül, de a külföldiek sportvadászata természetesen itt is engedélyhez kötött.

Akárhogy is, július 31-én szinte mindenki elhagyja a települést, ahol él, és kivonul a fjordokon túli világba, hogy augusztus 1-jén – a vadászszezon kezdetekor – ő lehessen az első, aki az évad első rénszarvasát puskavégre keríti. Amikor ez megtörténik, hatalmas ünnepséget csapnak, a kamaszok első sikeres önálló vadászteljesítménye egyúttal a felnőtté válás szerves része is.

Húscentrikus étkezés

Tekintve, hogy az állandó talajmenti fagy, a permafroszt miatt kevés zöldséghez és gyümölcshöz jut az átlagember (az is külföldről érkezik és borzasztóan drága), a vegetarianizmus nem túl gyakori jelenség a világ legnagyobb szigetén. A többség nem is érti, miért ne ennél húst…

Érdekesség, hogy noha manapság már az import mellett az üvegházas gazdálkodás is utat tört magának Grönlandon, az inuitok szervezete az extrém körülményekhez alkalmazkodott az évezredek során. Ők akkor se kapnak skorbutot, amikor hónapokon át nem jutnak semmilyen zöldhöz.

Nem zárják a bejárati ajtót

Egy kutatásból kiderült, hogy a grönlandiak 60 százaléka akkor se zárja be a bejárati ajtaját, ha egész napra elmegy otthonról. Miért? Nincs értelme. A legtöbb településen ezernél kevesebb ember lakik, de gyakoriak az olyan falvak is, ahol épp csak pár tucatnyian élnek. Nem ritkán az átjárás egyik településről a másikra nehézkes, az év bizonyos szakaszaiban lehetetlen.

Ismersz mindenkit, aki ott él veled, körülötted, idegen aligha érkezhet, ha pedig a szomszéd kirabolna, mert bekattant, az úgyis kiderül… és hát, ami azt illeti, amúgy sincs hova menekülnie… A bizalom az élet egyéb területein is megjelenik. Az emberek kénytelenek ösztönösen a legjobbat feltételezni a másikról, hiszen extrém helyzetben – amit az időjárás bármikor eredményezhet – kénytelen segítséget kérni bárkitől és mindenkitől.

Ezzel az összes helyi tisztában van. Érdekesség, hogy egészen az elmúlt időkig a házaikat is annak megfelelően festették a grönlandiak, hogy miben tudnak segíteni szükség esetén: az egészségügyben dolgozók például sárga, a halászatban, vadászatban dolgozók pedig kék házikókban éltek.

A buli az buli! 

Grönlandra kevés világhírű zenekar látogat el, hiszen nincsenek 50 ezres stadionok, az egész szigeten – ami Európában is nagyobb – élnek nagyjából annyian. Akik mégis eljönnek, azoknak óriási sikerük van, és akik helyiként lépnek fel, azokra szinte mindenki kíváncsi. Nincs olyan, hogy egyes produkciók csak bizonyos szubkultúrákat vonzanak: aki szereti a zenét, az el fog menni a dzsessz, a rap, a rock, a black metal és a népzenei koncertre is, nullától 120 évig. Mert a buli az buli.

A grönlandiak azonban nemcsak hallgatni szeretik a zenét, hanem csinálni is. Szinte kivétel nélkül mindenki játszik valamilyen hangszeren, méghozzá elég profi szinten. Grönlandon egy afterparty után teljesen magától értetődő, hogy a társaság előveszi a gitárokat, hegedűket, dobokat és harmonikákat, és reggelig zenélnek…

Nyitókép: Unsplash