A modern Hófehérke tragédiája…

Hosszú, ébenfekete hajának fürtjei kilógtak az üvegkoporsó félretolt fedele mellett. Úgy megnőttek, mint a fára felcsavarodó indák. Kissé kócos volt. Rég volt már, hogy felköhögte azt az alma darabot, meg az is, amikor elzavarta a szőke herceget az első találkozás után.

Nem volt az igazi. Ahogy sokan mondják manapság: nem volt meg a kémia. Aztán várta a kémiát meg a bizsergést, azt a pluszt, amiről tudta, hogy egyszer csak elhozza az élet. Várakozott. A hajában már megcsillant egy ősz hajszál, de kitépte. Nem is sejtette, hogy három másik nő majd a helyére, ami csak szembetűnőbbé teszi majd a feketeségben.

Minden reggel, amikor felébredt, a messzi királyságokra és a többi hercegnőre gondolt. Hagyományos rituáléja volt minden napkezdésnek, ahogy sorra vette a többieket. Hamupipőke terhes, Csipkerózsika pedig jövő héten férjhez megy. A kastélyban lesz az esküvő, de őt senki nem hívta meg, mert őt még nem mentette meg senki sem.

Isten tudja, mi van azokkal, akiknek már évek óta hírét se hallotta. Gazdagok, kastélyban élnek, és megtalálták a boldog befejezést, ami megvolt nekik írva. De vajon hol lehet az ő boldog befejezése? Merre kellene, hogy induljon érte?

Sokszor gondolt erre, tenyerét puhán végighúzva a pázsiton, elképzelve, hogy megérint valakit, és bőr a bőrhöz ér.

Sorra jöttek a hercegek meg a bányászok, ezer szakma és mesterség képviselői. Újabban a Tinder Disney-előfizetését is használta. Egy modern világ modern csodáival próbált herceget fogni magának. De a hercegek vagy máshogyan ismerkedtek, vagy álruhát viseltek a képeiken.

FORRÁS: WALLPAPERCAVE

Aztán jött egy herceg, de túl nagy volt az orra, nem volt elég daliás vagy szőke. Bozontos szakállú, rövidlábú, alacsony, langaléta, szeplős, vagy éppen kopaszodó. Mindegyikben volt valami kivetnivalója. Majd jött egy másik, aki kövér volt, a harmadiknak meg épp a pénztárcja volt sovány.

Hófehérke üvegkoporsójában a bársony olyna puha volt, hogy szinte felkelni sem volt már kedve. Az idő kellemes, a kis ház és az erdő nyugodt. A törpék már mind megházasodtak és kiköltöztek a kis odúból, még Kuka is megtalálta a maga bájosan fura szerelmét.

Hófehérke megszokta a madárcsicsergést és a levelek ropogásának hangját. A város zaja olyan messzinek tűnt most innen, mint az álmok, amiket réges-rég elképzelt magának. Ujjaival fésülgette hosszú haját, és nézte, ahogy egyre több fehérség kúszik közé. Egyszer aztán egy szép napon jött egy nem tökéletes, de remekül testreszabható, éppen eléggé daliás herceg.

Mikor másodjára is eljött hozzá, helyet kínált üvegkoporsója puha, bársony belsejében. De egy idő után elkopott ő is, ahogy mindenki más, és csak az üvegkoporsó maradt – de az legalább kényelmes volt. Hófehérke sérült szívében az elvárások egyre csak nőttek, és ha jött is valaki, már senki nem ért többet, mint a jól megszokott üvegkoporsó védő bezártsága, a saját komfortzónájának kellős közepén.

Nyitókép: Wallpapercave