A nárci nő kegyetlenül uralkodik rajongói felett!

Ha nárcisztikus személyiségzavarról beszélünk, első körben sármos nőcsábász, agresszív topmenedzser, karizmatikus guru ugrik be, jellemzően férfi attribútumokkal.

Viszonylag kevés szó esik arról, amikor a nárci nő, pedig ő éppúgy – ha nem még inkább – veszélyes tud lenni.

Állandóan verseng a figyelemért

A nárcisztikus nő nem bírja ki, ha nem ő áll a figyelem középpontjában. Állandóan verseng, hogy saját egyedülállóságát bizonyítsa, és mindent megtesz, hogy elismerést csikarjon ki magának. Éppen ezért sem párkapcsolatai, sem barátságai nem kölcsönösségen és bensőséges kapcsolódáson alapulnak.

Kezdetben idealizálja és fetisizálja választottját, majd a sárba tapossa önbecsülését, végül pedig bűnbakká, ellenséggé kiáltja ki áldozatát. Csak addig tart maga körül bárkit is, amíg abból haszna van, és nem tűri, ha őt hagyják el.

Betegesen irigy

Christine Louis de Canonville pszichoterapeuta szerint a nárcisztikus nőnél nem létezik irigyebb fajta a világon. Ez egyrészt óriási figyelemigényéből fakad, ami miatt fizikai fájdalom számára, ha másra kerül a fókusz, másrészt pedig abból, hogy saját magát különlegesnek, mindenek felett állónak, másoknál sokkal jobbnak látja. Esze ágában sincs osztozni a figyelmen, aki nála jobb eredmény ér el, azt azonnali hatállyal meg kell semmisíteni, tönkre kell tenni.

Szadista örömmel élvezi mások szenvedését

A női nárci egyik legfőbb ismertetőjele a szadizmusa, amellyel másokat lelkifurdalás nélkül lehúz. Aki vele nem ért egyet, aki őt nem értékeli (kellőképp), vagy aki nála jobb, az automatikusan az ellensége lesz. Akit bármilyen módon meg lehet bántani, le lehet húzni, tönkre lehet tenni.

Ilyen esetekben nemhogy empátiát nem mutat, de kimondottan élvezi, ha a másik gyenge pontját megtalálja, alig gyógyult sebeit feltépi. Ő az, aki rákbeteg riválisa meddőségén jót nevet, és ország-világ előtt alázza üres méhe hasznavehetetlenségét.

Állandóan a saját külsejével foglalkozik

A nárci nő archetípusa a gonosz mostoha karaktere a Hófehérkében, aki naphosszat a tükör előtt áll, és kérdezgeti: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” Azt, hogy természetesen ő, pontosan tudja. Ha sportos, akkor megállás nélkül extrém pózokban fotózza magát, ha divatőrült, akkor hibátlan műtermi divatfotókat látunk tőle ipari mennyiségben.

Ha pedig plus size alkat, akkor dús keblei és impozáns méretű feneke a világ közepe. Akárhogy is, nem elég önmaga előtérbe tolása, buzgón aláz is másokat, akik nem az általa megtestesített szépségideálhoz tartoznak. Szentül hiszi: aki rondább, mint ő – márpedig szinte mindenki az -, az rosszabb ember is.

Nem létezik számára intimitás, a saját kapcsolataiban sem

Nem ismer levéltitkot, bizalmas információt, állandóan és látványosan teregeti mások szennyesét, de meglepő módon a sajátját is. Nem jön zavarba attól, hogy a nyilvánosan megosztott szakítástörténet esetleg rá se vet jó fényt. Meggyőződése, hogy igaza van, és csak az irigyei vagy az ostobák nem látják ezt be.

Sokszor olyannyira elveszíti a kapcsolatot a valósággal, hogy maga alatt vágja a fát: zaklatási ügyekbe keveredik, lejáratja magát munkaadók, szakmai zsűrik előtt. A bensőségesség, intimitás fogalma számára ismeretlen, barátait elárulja, szerelmét megalázza. Rendszeresen találja magát szerelmi sokszögekben, ahol teljes jogosultságérzettel irányítja áldozatait – amíg csak haszna van belőlük.

A nárcisztikus nő kívülről sokszor vonzó, stílusa lehengerlő, tehetségeit képes olyan fényben láttatni, mintha jóval több potenciál volna benne a ténylegesnél. Grandiózus gesztusokkal és illúziókkal álcázza hiányait, így képes sokáig elhitetni nagyszerűségét követőivel. Egyszer azonban lehull a lepel, és kiderül, hogy a császárnő bizony pucér… csak remélni tudjuk, hogy áldozatai számára ilyenkor még nem késő, hogy ki tudjanak lépni a nárci bűvköréből.

Nyitókép: Pexels