A szerelemre vársz – addig kitartasz, és bízol a csodában

Az ablakban állsz, nézed az utcát. Némán vágyakozol egy új élet után. Bármi után, csak történjen valami, ami megszakítja ezt a monotóniát: a kötelességtudat szürke homályát, amiben nap mint nap robotolsz.

Ám ez is csak egy olyan reggel, mint a többi – hiába várod, nem jönnek a csodák. A szomszéd ugyanolyan mogorva, nem lett belőle vonzó, titokzatos férfi, akinek szenvedély lángol a tekintetéből. A villamosra váró emberek nem váltak kedvesebbé, most is olyan türelmetlenül arrébb löknek, mint korábban.

A kolléganőd még mindig unalmas pletykákkal próbálja elviselhetővé tenni a melót, a főnököd még mindig szekál, a város poros és unalmas. És te vársz. Hol szomorúan, hol bizakodással, de kitartóan. Mert tudod, érzed, hogy ennél többet érdemelsz. Hogy az élet nem lehet csak ennyi, nem lehet ilyen félelmetesen sablonos.

Jönnie kell valakinek, aki mindent megváltoztat.

Ezerszer elképzelted már, milyen lesz. Láttad álmaidban a tekintetét, a nevetését, bőrödön érezted a simogatását, a mellkasa tapintását. Képzeletben elmondtad neki valamennyi titkod, gyengeséged. Szégyen nélkül bevallottad a múltad, félelem nélkül vázoltad fel a vágyott jövőt.

FORRÁS: UNSPLASH

Álmodban az ő vállába fúrod esténként az arcod, ha elbóbiskolsz tévézés közben egy film előtt. Mert ő lesz az, aki mindent megért benned. Szeretni fogja a tested összes porcikáját, a lelked valamennyi rezdülését. Sajátjának érzi a bánatod, az örömöd.

Állsz az ablak előtt, az utcán, a munkahelyen, a boltban, és folyton csak rá gondolsz. Rá, akivel még nem is találkoztál. Mert el kell jönnie. Sokaknak már eljött. Te sem vagy más, te sem vagy rosszabb. Valahol ott sétál a világban a lelked másik fele, és talán ő is épp rád gondol, utánad vágyakozik. Vajon megtaláljátok egymást?

Szó nélkül dolgozol, pihensz vagy tanulsz, megadóan forgatod a hétköznapok mókuskerekét. Mert tudod, hogy nem lehet csak ennyi. Tudod, hogy vár rád valami szép, valami nagy, valami változás. Nem hagyod elfásulni a szíved, nem hagyod kiégni a lelked: ébren tartod magadban a jobb iránti vágyat, mert csak így lehet kibírni.

Minden reggel, minden nap egy újabb esély. Talán ma… Ma sodorja a sors eléd azt a pillanatot, ami mindent átformál. Addig is kitartasz, és bízol a csodában. Ami valójában benned rejlik: ebben a bizalomban, ebben a kitartásban. Abban, hogy a sivárságban is megőrzöd a lelked szépségét. Egy nap pedig eljön majd valaki, aki értékeli mindezt, és hálás lesz, amiért nem adtad fel a várakozást.

Nyitókép: Unsplash