A szorongást kizártam, a megbocsátást beengedtem: Ilyen a mindfulness!
Három éve kezdődött a mélyebb kapcsolatom a mindfulness-szel, de akkor még nem igazán hittem benne. A legjobb barátnőm elhívott egy tanfolyamra, amit az egyik ismerőse szervezett.
Ő már volt ilyenen, és szuperlatívuszokban beszélt róla. Őszinte leszek, eleinte szkeptikusan álltam az egészhez. De aztán egy teljesen új nézőpontot kaptam… Nem állítom, hogy mindig rózsaszínben látom a világot, és nem ismételgetek egész nap pozitív mantrákat, de úgy érzem, végre jó irányba haladok. A mindfulness számos pozitív változást hozott az életemben, amit most örömmel osztok meg veled.
Sokkal jobb hallgatóság lettem
Általában tele van a fejem mindenfélével, ide-oda csapongok. Emiatt nehezen tudok munka vagy baráti beszélgetés közben teljes figyelemmel jelen lenni. A rendszeres éberségmeditációnak (éber tudattal megfigyelni pl. a napi rutintevékenységeket: fogmosás, evés, ivás stb.) köszönhetően sokat javult a koncentrációs képességem. A párommal is érezhetően türelmesebb és megértőbb lettem, ennek eredményeként pedig jobban tudunk egymáshoz kapcsolódni.
Könnyebben megbocsátok másoknak
Már nem vagyok haragtartó, viszont megbecsülöm azokat, akik fontos helyet foglalnak el a szívemben. Ez nem volt mindig így. Idővel és sok gyakorlással azonban fejlődni kezdtem, és megtanultam, hogyan kell megbocsátani, aztán továbblépni.
FORRÁS: UNSPLASH
A mindfulness gyakorlatok lényege az ítélkezésmentesség, a nagylelkűség, a kedvesség. Ezt az attitűdöt remekül fel lehet használni a düh, a harag és a csalódottság elfogadására, ami fokozza az önmagunkkal és másokkal való együttérzést.
Legyőzöm az ijesztő gondolatokat
A nyolchetes tréning egyik legnagyobb ajándéka, hogy végre megértettem: nem vagyok egyenlő a gondolataimmal. A semmiből rám törő aggodalmas érzések, ijesztő fantazmagóriák csak úgy jönnek-mennek, mint felhők az égen. Nem mások, mint az elmém játékai.
És akkor nem jelentenek valódi veszélyt, ha nem görcsölök rájuk, hanem szimplán elfogadom, hogy vannak. Stresszhelyzetben sokat segít, ha a figyelmemnek van egy horgonya, ami az itt és most valóságához köt. Ma már egy egyszerű légzésfigyeléssel is eljutok olyan állapotba, amitől javul a mentális éberségem.
Nem vagyok annyira szétszórt
A mindfulness a tudatosság és az önmagammal való együttérzés gyakorlásáról szól. A hétköznapi életben elég szétszórt vagyok, mert egyszerre több dologgal szeretek foglalkozni. Ez a hebrencsségem meditáció közben is igen erősen megnyilvánult, folyton elkalandoztam a múltba, vagy rágódtam a jövőn.
Az első héten elvesztettem a csatát, és elbóbiskoltam óra közben. De aztán szépen lassan megtanultam visszaterelni elmémet a jelen-létbe. Ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben.
Legyőztem a fertőzéstől való rettegésemet
Bevallom, életemben nem voltam annyira megijedve, mint amikor kitört a világjárvány. Egészségügyben dolgozom, féltettem magamat, és a szeretteimet is, hogy vajon hazaviszem-e a vírust. A mindfulness gyakorlatok segítettek túllendülni ezen a para fázison, mert rávezettek: nincs értelme folyton harcolni a szorongást keltő érzések ellen. Helyette elfogadtam, hogy ez most egy nehéz helyzet, ami mindenkit megvisel, de ennek is vége lesz egyszer.
Nyitókép: Unsplash
