A társkeresőkön tapintható a közöny!
A randiszcéna tele van furcsaságokkal és érthetetlen trendekkel. Ahogy figyelem a különböző randi alkalmazásokban az ellenkező nem reakcióit, egészen elkeserítő és tragikus, hogyan viszonyulnak manapság az ismerkedéshez.
Egyre több olyan férfiba futok bele, aki fásultan, közönnyel és érzéketlenül monitorozza a jelölteket. Ez a fajta hozzáállás bizonyos helyzetekben jól jöhet, de nem ott, ahol elméletileg a társkeresés a cél…
Egykedvűen, az érdeklődés legkisebb szikrája nélkül válaszolgatnak a kérdéseimre, de nem tesznek hozzá semmit. Ez végtelenül szomorú és elkeserítő, főleg annak fényében, hogy a kommunikációnak mindkét irányba működnie kellene.
Mondok egy tipikus példát. A múltkor megkérdeztem egyikőjüket: Hallgatsz magyar zenét? Azt mondta, hogy igen, és a beszélgetés ennyiben kimerült. Legszívesebben kidobtam volna a telefonomat (meg őt is) az ablakon. Nálam alapelvárás – és azt hiszem, sokunk nevében beszélhetek -, hogy a partnerem megfelelő interperszonális készségekkel rendelkezzen. A társalgási stílus, amit egy férfi a csevegésünk során alkalmaz, sokat elárul róla. Pont emiatt csodálkozom, hogy azok, akikkel párbaállok, alapvető kommunikációs készségekkel sem rendelkeznek. És amikor rákérdezek erre, fel is háborodnak…
Mostanában gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy a minőségi, tartalmas beszélgetésre való képtelenség, a lustaság és az a tapintható közöny, ahogy felénk, nők felé fordulnak, hogyan eredményezhetnének stabil, harmonikus kapcsolatokat?
Végtelenül idegesítőek ezek a NemtörőDömdödömök. Mintha semmilyen impulzus nem mozdítaná ki őket a helyükből. Látszólag cseppet sem foglalkoznak a képernyő másik oldalán lévő ember érzéseivel, vágyaival, és nem törekednek semmilyen téren a teljességre. Nem kívánok boomerkedni, de sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a válasz a technológiában rejlik, mivel a kapcsolódások nagy része online zajlik. Ez pedig káros következményekkel járhat, különösen a kapcsolatteremtési képességekre nézve. Az anonimitás, a valódi interakciók hiánya pedig könnyebben kitermeli magából a közömbösebb, ridegebb, érzéketlenebb (vagy akár kegyetlenebb!) hozzáállást.
Ám a tévhittel szemben (a nők a flegma, unott képű leszaromlajosokra buknak) a közönyösség igencsak megnehezítheti az ismerkedés folyamatát, pont azt eredményezve, amitől sokan félnek: a járványszerűen terjedő elszigeteltséget.
Nem tudok egyetemes választ adni, hiszen ahány ember, annyiféle személyiség, annyiféle múlt és sérülés, de egyvalamiben biztos vagyok. Az ilyen típusok (és szándékosan nem használom a FÉRFI szót) egyszerűen nem állnak készen a kapcsolatra, így képtelenek vállalni a velejáró kockázatot, felelősséget, elköteleződést.
Az igazi férfiasság azonban nem az érzelmek elfojtásáról, a közömbösségről, hanem a nyitott, őszinte önkifejezésről szól.
