A telefonod mögé bújsz a családod elől?
Tele a média azzal, milyen sokat nyomkodják a mai gyerekek a kütyüket. Való igaz, gyakran már óvodáskorúak kezében is látunk tabletet, a 10-18 év közötti korosztály tagjai pedig szinte többet kommunikálnak online, mint személyesen.
Ez semmiképp sem helyes – mielőtt azonban belekezdenénk az álszent fejcsóválásba, nézzük, mi a helyzet a szülőkkel!
Példamutatás?
A „vizet prédikál és bort iszik” hozzáállás soha nem volt szerencsés a gyereknevelés terén (sem). Nem csoda, hogy az olyan szülő, aki maga is rengeteg időt tölt elektronikus kütyük társaságában, hiába győzködi a gyereket a dolog káros hatásairól. A szomorú valóság az, hogy úton-útfélen telefont nyomkodó felnőtteket látunk. Ha elmegyek egy játszótér mellett, ötből legalább három apát vagy anyát fedezek fel a padon üldögélve teljes zombi üzemmódban, miközben percekig fogalmuk sincs arról, hogy a 4-5 éves kicsi éppen mit művel.
Egyre kevesebb minőségi idő!
Sajnos a felnőttek nagy része rendszeresen internetezik kikapcsolódás gyanánt. Pedig már tudományosan is megállapították, hogy a „görgetés” egyáltalán nem stresszoldó hatású. Az egyébként is fáradt agyat túl sok inger éri, a képernyő bámulása pedig sem a szemünk, sem az izmaink pihenését nem segíti elő.
A lazulásnak szánt netszörfözés gyakran bosszankodásba torkollik, hiszen a különböző közösségi felületekről ömlenek ránk a hamis információk. Mások mesterséges valóságával összehasonlítva pedig csak még nehezebbnek tűnik az élet – és még bosszantóbbnak a gyerek… Aki jobb híján feleslegesnek tűnő kérdésekkel és egyre vadabb megnyilvánulásokkal próbálja magára vonni a figyelmet. A felbőszült felnőttben pedig kialakul a hajszoltság érzése – hiszen ő csak egy kicsit pihenni akar, csak egy pár percre ült le internetezni! És észre sem veszi, hogy talán már órák óta „görget”…
FORRÁS: UNSPLASH
Küzdjünk!
Korunk kihívása, hogy – ha hagyjuk – magába szippant minket az online világ. Nem csoda, hogy még a felnőttek is csak tudatosan, komoly következetességgel képesek ellenállni ennek. Szóval, ha nem akarunk lassan gépekként élni, akik a szabadidejüket egy pontra bambulva töltik, és csak néha vetnek oda félszavakat a szeretteiknek, akkor muszáj küzdeni. Felidézni, mit is csináltunk régen, amikor még nem a képernyők elé bújtunk egymás elől.
Mert a család, a szeretet, az összetartozás alapja még ma is a közvetlen, mély és rendszeres személyes kontaktus. A közös élmények, mozgás, természetjárás, a beszélgetések. Ezért mielőtt szidni kezdjük a gyereket, hogy ismét a telefont nyomkodja, gondolkodjunk el: hány értelmes programot kínálunk a telefon helyett? Hány olyan közös kikapcsolódásról gondoskodunk, ahonnan este kellemesen fáradtan és együtt nevetve esünk haza? Ha kevésről, akkor változtatni kell. Legelőször a saját hozzáállásunkon.
Nyitókép: Unsplash
