A Top Gun nem csak film: A profi pilóták iskolája létezik!
Ha felmerül Tom Cruise neve, szinte mindenki a filmjeire és különc életvitelére gondol. Ki ne látott volna legalább egy részt a Mission Impossible franchise-ból?
Azt viszont már kevesen tudják, hogy a Top Gun, ami világsztárrá tette Cruise-t, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének legelitebb kiképző programja, ahova csak a legjobbak legjobbjai kerülhetnek.
Kudarcok sora…
A XX. század a repülés évszázada volt. Az I. világháború pilótái a középkori lovagokat idézve indultak az égi csatatérre, és mire véget ért a II. világháború, össze se lehetett hasonlítani a számtalan gép típust a harminc évvel korábbiakkal. Az USA haditengerészet pilótái könyörtelen harcot vívtak a Japán Császársággal a Csendes-óceán felett.
Az alapos kiképzésnek és gépeik fölényének köszönhetően 19:1 arányú győzelmet értek el. Ezt az arányt viszont húsz évvel később már képtelenek voltak megismételni Vietnam egén. A vietnami konfliktus a mai napig fájó pont az Államok történelmében. Amerika fiataljai nemcsak a dél-ázsiai dzsungel zöld poklában szenvedtek, hanem a felette vívott harcokban is vert helyzetben találták magukat.
Olyan hátrányba kényszerítették a vadászpilótákat, amire még nem volt példa. A vagány, rámenős tisztek egymás közt dühöngtek, de a parancs megszegést nem kockáztathatták. 1969-re a vietnami háborúban szünet állt be, és mindkét oldal elemzői levonták a tanulságokat. Az amerikai admirálisokat nem tette boldoggá a 3:1 győzelmi arány, ezért sürgősen megoldás után néztek. A 480 oldalas jelentésben javaslatot tettek egy különleges iskola létrehozására – így született meg a Top Gun.
A film említése tilos!
Az 1969. március 3-án Kaliforniában megnyílt iskola első elméleti oktatása igazán fapados környezetben zajlott. Annyira új volt a kezdeményezés, hogy tantermeknek régi lakókocsikat használtak, mert nem voltak szabad épületek. A légiharc kiképzés azonban rendkívül intenzív volt. Ahogy nőtt a tananyag és szaporodtak a feladatok, úgy nőtt a tanfolyam időtartama a kezdeti négy hétről kilenc hétre.
Az oktatók a végsőkig hajtották és hajtják a mai napig azokat a szerencséseket, akiket az elöljárók alkalmasnak tartanak egy-egy tanfolyamra. Az itt dolgozók nagyon komolyan veszik hivatásukat, heti hat napot dolgoznak, és igyekeznek mindenben segítséget nyújtani a résztvevőknek. Hogy mennyire nem tűrik, hogy viccet csináljanak a haditengerészet elit kiképző programjából? Ezt mi sem tükrözi jobban, mint hogy ha valaki szándékosan vagy véletlenül idéz a filmből, 5 dolláros büntetést fizet a „kihágásért”.
Vagánykodás nélkül is veszélyes üzem…
A Top Gun célja nem az, hogy csak kevés pilótát képezzen tovább. Azok, akik sikeresen elvégzik a kurzust, nem ülhetnek a babérjaikon és dőlhetnek hátra a saját vállukat veregetve. Visszatérve egységükhöz foglalkozásokat és előadásokat tartanak. Céljuk, hogy minden megszerzett tapasztalatot, ismeretet, amit a Top Gunban szereztek, átadjanak társaiknak.
A feszített tempójú továbbképzésnél talán csak a pilóták versenyszelleme erősebb. A valóságban nincs trófea, amit a legjobbak legjobbika kap és kitehet a vitrinbe, sőt, inkább nagyon erős összetartás jellemző az állományra. A hallgatók és az oktatók egy csapatban játszanak, még ha a levegőben ádáz ellenfelek is.
Minden téren a biztonság az elsődleges. A harci repülés felesleges vagánykodás nélkül is veszélyes üzemnek számít, amit sajnos több, olykor tragikus baleset is igazol. A tanfolyamot elvégzők büszkén viselik az iskola egyedi felvarróját: a régi, veszélyes ellenfelet szimbolizáló, célkörből menekülő MiG-21-est.
Az iskola sokszorosan megtérítette a befektetett energiát. A vietnami háború végére 12:1 lett a haditengerészet győzelem/veszteség aránya. Több korábbi „diák” tért vissza a Top Gunba, hogy a következő generációnak adhassa át tapasztalatait, ami által a világ legjobb vadászpilótái lehetnek.
Nyitókép: Wikipédia