„A világ jövőjét ma alkotjuk meg!” – Hogyan küzdj az emberi jogokért?

Minden évben teátrálisan megünneplik, de valahol minden nap sárba tiporják. Magasztos célok érdekében jött létre, de a gyakorlat köszönőviszonyban sincs az eredeti elképzelésekkel.

Mire elegendő egy nyilatkozat, ha újra és újra megismétlődnek a borzalmak? December 10-e az emberi jogok világnapja. Miközben a decembert bejgli és fenntartható csomagolás utáni hajkurászással töltjük, máshol – lehet, hogy egy házzal odébb – épp valamilyen jogsértést követnek el: nőket erőszakolnak meg, gyerekeket kényszerítenek munkára, rasszista támadást intéznek egy népcsoport tagjai ellen.

Persze nem tudjuk megoldani a világ igazságtalanságait egy személyben, de érdemes lenne legalább a mai napon elgondolkodni azon, hogy mi tudunk-e javítani a helyzeten. 1948-ban ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely magában foglalja a minden embert megillető alapvető elidegeníthetetlen jogokat világszerte.

Mára ez lett a legtöbbet lefordított dokumentum, ám a gyakorlatba való átültetése közel sem olyan egyszerű. Soha többé – hangzott el a szólam a nyilatkozat megszületésénél. Az ENSZ döntött úgy, hogy a második világháború borzalmainak megismétlődése ellen szükség van egy jogi keretre. Hogy ne jöjjenek új Hitlerek vagy Mussolinik. Hogy senki ne éljen attól rettegve, hogy éhen hal, megerőszakolják, kitelepítik vagy üldözik.

Habár a nyilatkozat fontos mérföldkő volt a nemzetközi jogi rendszerben, azóta egyre többször éri vád a Nyugatot, hogy csupán a világrend saját átrendezéséhez kellett az ENSZ csodaszere. Hiszen szélsőséges, diktatórikus rendszerek már korábban is léteztek, csak nem Európában. Amíg messze volt, nem fájt annyira.

FORRÁS: UNSPLASH

Rengeteg ország jóváhagyja a különböző emberi jogi egyezményeket, a társadalmak azonban egyre szkeptikusabbak a célokat illetően. Hiszen számos esetben kiderült: a vezető hatalmak könnyedén szemet hunytak a jogtiprások felett egy országban, ha az támogatta valamilyen gazdasági vagy geopolitikai törekvését.

Miközben például az ideálisnak tartott Ausztrália és Kanada az elsők között szólal fel a rasszista diszkrimináció ellen, szemük se rebben, ha a náluk élő bennszülötteket jogsértés éri. Míg az iszlám államok arról győzködik a világot, hogy senkinek nincs joga becsmérelni a hitüket, saját vallási kisebbségeiket könyörtelenül elüldözik.

Kína a legnagyobb nyugalommal papol az emberi jogokról, de ki ne hallott volna már Tibet vagy Tajvan vitatott helyzetéről? A nagy demokratikus Egyesült Államok pedig rendszeresen felháborodik a más országokban történt kínzások miatt, miközben Washington e célból egy fogolytábort is fenntartott. S ha már Amerika, az alapvető jogok biztosítására tett kötelezettségvállalás dacára milliók nem jutnak megfelelő lakhatáshoz, ételhez vagy egészségügyi ellátáshoz.

A sor a végtelenségig folytatható, nem csoda, ha az átlagembert egyre kevésbé érdeklik a jogsértések, hiszen ha a példaországok bort isznak víz helyett, mit lehet elvárni másoktól? A szavak csak szavak maradnak, amíg nincsenek tettek. Történelmünk szerencsére bővelkedik szuperhősökben is, akik kisebb csodákat hajtottak végre.

Rosa Parks, akinek csendes bátorsága megváltoztatta az amerikai feketék történetét. Letartóztatták, amikor nem adta át helyét a buszon egy fehér férfinak, de elindult az amerikai emberi jogi mozgalom. Nelson Mandela, aki a dél-afrikai apartheid rendszer ellen küzdött, 27 évet töltött börtönben, majd az ország első fekete bőrű elnöke lett.

Oskar Schindler német iparmágnás, aki mindent kockára tett, hogy kimenekítsen több mint ezer zsidót az auschwitzi deportálások elől. Mahatma Gandhi vagy a dalai láma, akik spirituális vezetőként minden leheletükkel a békét, az erőszakmentességet hirdették.

Szerencsére a hősök sora is hosszú, de még többre van szükség.

Míg számunkra nyilvánvalónak tűnnek az alapvető jogok, milliók élnek úgy, hogy nem tudnak hinni azok egyetemességében. Bármely társadalomnak a legfontosabb célja kell, hogy legyen az emberi jogok elismerése és biztosítása. Ha nem megy egyedül, akkor együtt kell felszólalni. Ma. Most. Ahogy Eleanor Roosevelt mondta egyszer: „A világ jövőjét ma alkotjuk meg.”

Nyitókép: Unsplash

Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂