Az első fekete pilótáknak rasszizmussal is meg kellett küzdeniük nem csak az ellenséggel
A faji megkülönböztetés napjainkban már elfogadhatatlan. De alig száz évvel ezelőtt az élet minden területén jelen volt az Egyesült Államokban. Azonban a II. világháború nem csak a törékeny béke illúzióját zúzta darabokra, hanem olyan kihívást és lehetőséget adott egy maroknyi afroamerikai férfinak, amivel átírták nemcsak a háború, hanem hazájuk történelmét is.
Eljött a változás ideje
A szegregáció ma már szégyenfolt az Államok történetében, de sajnos volt időszak, amikor mindennaposnak számított. A harmincas években komoly nyomás nehezedett az amerikai kormányra, hogy számolja fel a faji megkülönböztetést, a hadseregen belül is. Ez érzékeny téma volt, de Roosevelt elnök engedett az érdekvédelmi szervezetek nyomásának és elindították a Tuskegge programot, ahova főiskolás afroamerikai férfiak jelentkezhettek pilótának. A program sikerében sokan kételkedtek, de a first lady, Eleanor Roosevelt támogatása, és a japánok Pearl Harbor-i támadás mindent felülírt.
Az első győzelem jutalma: Egy Coca-cola
A jelentkezők kőkeményen hajtottak hisz mindannyian tisztában voltak vele, hogy soha vissza nem térő lehetőséget kaptak. Az első végzett hallgatók, azonban nem is gondolták, hogy nem csak az ellenség céltáblájává válnak majd. A fehér bőrű feletteseik ott tettek keresztbe nekik ahol csak tudtak. Anglia helyet Afrikába helyezték őket. Másodvonalbeli, leharcolt gépeket kaptak és mindent elkövettek, hogy ellehetetlenítsék őket. Mindenben volt részük: nem fogadott tisztelgés, leminősítés a jelentésekben, tudtuk nélkül előrehozott eligazítás. Mi sem szemlélteti jobban mennyire lenézték őket, hogy egyikük az első lelőtt német gépért „elismerésként” egy üveg Coca-colát kapott. Sokan úgy gondolták csak idő kérdése és felszámolják a „néger” alakulatot. Azonban egy valakivel nem számoltak…
Kép forrása: wikipédia
Pilóták kellenek… bőrszíntől függetlenül!
Ekkor került a képbe Benjamin Davis ezredes, aki minden afroamerikai vadászrepülő alakulatot egy egységbe vont össze az Olaszországi Ramitellibe egy szántóföldön kialakított repülőtérre. De előtte még egy Kongresszusi vizsgálóbizottság meghallgatáson is meg kellett védenie az embereit, hogy tovább harcolhassanak.
Ha valaki tudta, milyen is a negatív diszkrimináció, akkor az ő volt. A West Pointra járt a ’30-as években. A legendás katonai akadémián színesbőrű kadétként bőven jutott neki a kirekesztettségből. Az ott töltött négy éve alatt fehér társai közül senki sem szólt hozzá, egyedül étkezett és sosem volt szobatársa. Tisztában volt vele, hogy beosztottjainak a legjobbat kell nyújtani, mert sokan csak az első hibára várnak…
Kép forrása: wikipédia
Az amerikai bombázók borzalmas veszteségeket szenvedtek Németország felett a náci légi erővel folytatott élet-halál harcban. Az otthoni közvéleményt megrázta az, hogy milyen nagy számban estek el katonák, erre pedig reagálni kellett. Ekkor kerültek képbe a mellőzött fekete pilóták, akik égtek a bizonyítási vágytól. Leadták a leharcolt repülőket és megkapták a háború legjobb vadászgépeit, amit a szövetségesek használtak. Davistől pedig a legfontosabb parancsot: Védeni a bombázókat és legénységüket bármi áron!
Azt akartuk tudják, kivel harcolnak, és ki vigyáz rájuk
Az alakulat szerelői élénk vörös festéssel díszítették vadászokat, ami messziről tudatták hovatartozásukat. A bombázó pilóták eleinte nem fűztek sok bizalmat az új alakulathoz, de csalódniuk kellet. Főleg akkor lepődtek meg mikor kiderült, hogy afroamerikai férfiak repülik azokat a vadászokat, akiknek a kíséretéért nyaggatják a parancsnokokat. Az előítéletek ellenére, sokkal nagyobb biztonságban érezték magukat – és voltak is – mikor a „színes” fiúkkal repültek együtt. Az amerikai veszteségek drámaian csökkentek. A kiváló teljesítményért a Tuskegee pilóták háromszor is elnöki kitüntetésben részesültek.
De ami fontosabb, hogy olyan folyamatokat indítanak el, amik véget vetettek a hadseregben és a légierőben a szegregációnak. Bebizonyították, hogy a bátorság, és az elkötelezettség nem a bőrszíntől függ.
Nyitókép: Wikipédia
