Akkor is van remény, ha már nem bízol az emberekben!
Sokszor mondjuk, hogy nehéz kiérdemelni a bizalmunkat, hosszú idő, mire valaki elnyeri azt. Pedig ha belegondolunk, az egész élet a bizalmon alapul és a kezdetektől a halálunkig végigkísér.
Születésünkkor tehetetlen kis szeretetcsomagként érkezünk meg, általában két felkészületlen, még tapasztalatlan ember életébe. Ahol azon kívül, hogy teljesen megbízunk bennük, mást nem is tehetünk. Bízunk benne, hogy jól gondoskodnak rólunk, hogy ellátnak, felismerik a sírásunk jelentését, megértik a kimondatlan szavakat és szeretni fognak bennünket.
De mi van, ha valami mégsem teljesül és már ekkor vagy a gyermekkor során sérül a bizalmunk? Általában akkor szokott sérülni, amikor egy bizalmi kapcsolatban elárulnak bennünket. Ilyenkor nem tudjuk biztosan, fogunk-e tudni a negatív tapasztalatok ellenére újra bizalmat táplálni valaki iránt. A bizalmi problémákhoz kapcsolódóan Stefanie Stahl pszichoterapeuta kétféle belső gyermekről mesél, akik bennünk lakoznak: az árnyék gyermekek és a napsugár gyermekek.
Ők tükrözik és gyűjtik össze azokat a negatív és pozitív tapasztalatokat, amelyek bevésődnek az emberi lélek mélységeibe. A napsugár gyermek minden pozitív élménnyel felvértezve él bennünk, az árnyék gyermek pedig általában csak a bánatot, a szeretetlenség, a félelmet ismeri és őrzi meg. Hazugság lenne azt állítani, hogy bennünk csak az egyik vagy a másik él, hiszen mindannyiunkban megtalálható mind a kettő, és az egyensúly miatt ez így is van rendjén.
Ha felnőttkorunkban azonban könnyen bízunk másokban, valószínűleg a napsugár gyermek a dominánsabb bennünk. Ha nehezen bízunk, és hosszadalmas, kihívást jelentő folyamat ez a számunkra, mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogyan is tudunk segíteni a bennünk lakozó árnyék gyermeknek. Hogyan tudjuk megmutatni neki a jó dolgokat.
FORRÁS: UNSPLASH
Nem kőbe vésett, hogy melyikük lesz a dominánsabb hosszútávon az életünkben, így ezen saját magunk is dolgozhatunk. Hasznos és bevált gyakorlat, hogy a bizalmi problémákkal küzdő egyént arra biztatják, írjon levelet a benne lakozó árnyék gyermeknek. Ilyenkor fontos, hogy egy szeretetteljes szülő szempontjából szólítsuk meg és igyekezzünk megvigasztalni őt. Biztosítva arról, hogy tudjuk, miken ment keresztül és ismerjük a fájdalmait.
A feladat egyszerűnek tűnhet, mégis rendkívül felkavaró és kihívásokkal teli lehúzni a leplet akár rég elfeledett érzésekről. És hagyni áramlani az emlékeket, a fájdalmakat, a negatív tapasztalatokat. Azonban mindent megér, amikor sikerül a bennünk élő árnyék gyermeket megnyugtatni, és a belső negatív tapasztalatainkat, mint a saját gyermekünket, ringatva a kezünkben csendesítjük el.
Maga a bizalom apró „részecskékből” tevődik össze.
Épül, ha megdicsérnek minket, ha őszinte szeretettel fordulnak felénk, ha megvigasztalnak, vagy törődnek velünk. Ha figyelemmel fordulnak a mondandónk felé, és nem élnek vissza azzal, egyszerűen csak elönt az a felszabadító érzés, hogy itt fontosak vagyunk. És ezt az érzést abban a pillanatban nem vehetik el tőlünk.
Ha problémánk akad a másikba vetett bizalmunkkal, érdemes észben tartanunk, hogy életünk bármely szakaszában dönthetünk úgy, hogy dolgozunk ezen. Újra odaadjuk valakinek a bizalmunkat, és elkezdünk hinni abban, hogy nem csak rossz dolgok érhetnek bennünket a világban.
Nyitókép: Unsplash
