Aljasnak érzem magam, mert félreléptem az évzáró bulin…
Ez az év is lezárásra került a munkahelyemen: megvolt a szokásos évzáró csapatépítő összejövetel, ami most kétnapos lett. Ám olyan fordulatokat hozott az életemben, amire nem is számítottam…
Pedig úgy kezdődött, ahogyan az összes többi. Évértékelő beszéd, kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársak dicsérete és az újak köszöntése, ezek után ünnepélyes vacsora. Új kolléganőm, aki pár hónapja az én javaslatomra került hozzánk, és azóta is a patronáltam, mellém ült az asztalnál. Eleinte pont úgy viselkedtünk, mint munkaidőben, kizárólag a cég dolgairól esett szó közöttünk.
A hangulat vacsora közben aztán egyre fesztelenebb lett, pár pohár bor után kezdtünk feloldódni, és sikerült félretenni a hivatalos stílust. Magunkról kezdtünk beszélgetni. Nem úgy terveztem az estét, ahogy alakult – nem előre megfontolt szándékkal léptem félre. Csak épp a beszélgetésünk privát ügyekre, egymás családi dolgaira terelődött.
Eleinte csak illendőségből kérdeztem, hogy milyen a házassága, milyen ember a férje, de ő olyan szóáradattal válaszolt, hogy alig bírtam követni. Megtudtam mindent, még azt is, amire először nem is voltam kíváncsi. Elmesélte, hogy több mint 10 éve vannak együtt, de az utóbbi pár évben ellaposodott a kapcsolatuk. Nincs semmi izgalom, semmi varázs, már csak a napi rutin és a gyerekük tartja össze a házasságukat.
Amikor feltette nekem ugyanazt a kérdést, úgy éreztem, ilyen megnyílásra nekem is őszintén kell válaszolnom. Nem tudtam azt hazudni, hogy példás, boldog házasságban élek, így bevallottam, hogy bizony nálunk sem fenékig tejfel minden. A feleségem és én sokat dolgozunk, egymásra alig van időnk, és már csak a nyaralások alatt foglalkozunk egymással…
Szó szót követett, a vacsora asztalok kezdtek kiürülni, voltak, akik a szálloda bárjában folytatták az estét, mások a wellness részlegbe mentek lazulni. Mi úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet. Jólesett kimenni a friss levegőre, mert a bor kezdett a fejembe szállni. Közben átbeszéltük egymás bajait, és mivel kezdtünk fázni, egy újabb bor társaságában folytattuk az étteremben.
Ennek hatása – és persze Évi varázsa – miatt felajánlottam, hogy az én szobámban folytassuk az estét. Úriemberként akartam viselkedni, de végül a vágyaim irányították a tetteimet, és megtörtént, ami eddig még soha: megcsaltam a feleségem… Reggel, amikor felébredtem, már elmúlt a bor hatása és a romantikus éjszaka varázsa. Szarul éreztem magam, lelkiismeret-furdalásom volt.
FORRÁS: PEXELS
Éva a légyott után a saját lakosztályában aludt, így nem oszthattam meg vele azonnal a gondolataim kettőnkről. Letusoltam, és mosakodáskor a tükörbe nézve legszívesebben leköptem volna magam. Amikor elkészültem, átmentem hozzá, hogy minél előbb beszélhessünk. Egy szál köntösben nyitott ajtót, olyan volt, mint egy földre szállt angyal.
Gyorsan behívott, odabenn ledobta magáról azt a keveset, ami a bájait elfedte, és én azonnal elfelejtettem, hogy mit akartam mondani. Nem bírtam ellenállni neki, és újra megesett a dolog, ami után már nem is éreztem olyan rosszul magam, mint reggel. Sőt, már arra vágytam, hogy ne is legyen vége. Ennek ellenére borzalmasan rossz volt ezek után a feleségem szemében nézni.
Az eszemmel tudom, nem szép dolog, amit teszek, a szívem viszont egyértelműen Évához húz.
Bármilyen aljas dolognak is érzem, már tudom, hogy nem lesz erőm a jövőben sem nemet mondani. Csak az vigasztal, hogy a feleségem nem tudja, mit érzek, így legalább nem fáj neki. Soha nem hittem volna, hogy valaha szeretőt fogok tartani, most azonban úgy érzem, ennyi örömet még megérdemlek az életben. Kinek ártunk vele, ha időnként áldozunk egy kis lopott boldogságnak?
Attila történetét Molnár Csanád jegyezte le.
Nyitókép: Pexels
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
