Állj meztelenül a tükör elé – mit érzel?
Meztelenül állt a tükör elé, és elszántan szemlélte magát. Hosszú percek kellettek, mire mozdulatlanságát megtörte erősödő bátorsága – akkor magasba emelte a kezét, és esetlen csípőmozdulatokat tett.
A látvány nem bizonyult erotikusnak, inkább mókásnak, de ez sem szegte kedvét. Arca felszabadulttá vált, majd hirtelen elhatározástól vezérelve búcsút mondott a kislámpa jótékony homályának. Piros lakkos körmöktől díszes ujjai határozottan csaptak le az óriási csillár kapcsolójára: a szoba éles világosságba borult, hogy most már mindent lásson. Azt is, amit eddig nem akart…
A fény kíméletlenül tette a dolgát. Szinte szikrákat vetve futott végig a sok évtizedet megélt női testen, és nem volt hajlandó sem szépíteni, sem hazudni. Az arc pedig elkomorult a fiatalon maradt lélek döbbent sikolyára, ami lepusztult romoknak látta saját fizikai kivetülését. Ám az első sokk után munkába lépett az agy, és bölcs gondolatokkal enyhítette a megdöbbenést. A tükör pedig váratlanul megmozdult.
„Látod? – súgta rosszallóan. – Korábban kellett volna így elém állnod. De nem mertél… még ennyit sem mertél. Most aztán ne csodáld, hogy ilyen sok év után fájdalmas a vizsgálódás! Csak kapkodtál, szaladtál. Megigazítottad előttem a blúzod, a szoknyád, néhanapján kirúzsoztad a szád. Olykor rám nevettél, máskor könnyeid nyomát rejtegetted. És most félsz, mert nem ismerted igazán önmagad. De nincs itt semmi rémisztő, nézd csak!”
A nő hallgatott rá. Lassan szelídülő fájdalommal vizsgálgatta a testet, mely 58 éve kísérte útján. Jé, az az anyajegy néhány éve még nem volt ott! Ez a heg viszont, bal felsőkarjának húsos belső részén, igen. Szép emlék: a kisebbik lányát kapta el a játszótéren, a kicsi cipzárja pedig felhasította a bőrét. „Megmentettél, anya” – nevetett rá.
Tekintete lejjebb siklott a mellekre, melyek petyhüdten lógtak. Pedig olyan feszesen és hetykén ágaskodtak annak idején! Az emlékektől apró nevetéssel felsóhajtott: hogy bolondult értük szegény megboldogult férje! Hányszor késtek el a munkából reggel, mert huncut évődés lett az öltözködésből!
„Jó volt” – súgta csendben a lelke édes bizonyossággal, és ez megvigasztalta. Jó volt, és sokáig tartott. Három évtizedet éltek meg együtt. A mellei már nem a régiek, de hogyan is lehetnének azok! Ezernyi szerelmes érintés nyomát, na meg két gyerek szoptatásának gyönyörét és kínjait őrzik.
Forrás: Unsplash
Pillantása már derűsen vándorolt a hasra, mely konok lázadással hagyta el korábbi feszességét, és lógó halmocskáival a szeméremdombhoz közelített. Megérintette, nyomkodta, nézegette, ahogy korábban sosem. Hát ilyen lett. El kell fogadni.
Ez ő – legalábbis kívülről. Valójában ennél sokkal több. Aki tudja ezt, biztosan szeretni fogja…
A mustra véget ért, nem volt több idő a merengésre, a szoba csendjét szétzúzta a kaputelefon vidám dallama. A nő mozdulatai felgyorsultak, derűs, szinte kacér arccal húzta magára a szoknyát, melltartót, blúzt. Még utoljára hálásan belepillantott a tükörbe, majd megnyugodva indult a férfihoz, aki odalent várta.
Nyitókép: Unsplash
