Miért szűnsz meg nőnek lenni, miután gyereked lesz?

Én közvetlenül nem találkoztam ezzel a jelenséggel, de rengeteg ilyen ijesztő átváltozást láttam. Amikor egy nő szül egy gyereket, és ezzel az ő önálló lénye meg is szűnik létezni. Már nem egy önálló személyiség, hanem csak valakinek az anyukája.

Az anyák most tuti meglincselnek

Biztos vagyok benne, hogy azért, mert ezt le merem írni, egy csomóan ki fognak akadni. Mert mit tudok én erről? Nem szültem gyereket, nem növekedett a testemben egy kis élet stb. Viszont sajnálatos módon, ha ezt nem tudod racionálisan kezelni, és nem tudsz ezzel kapcsolatban elfogadni egy a tiédtől eltérő véleményt, az már annak a jele, hogy valami nagyon nincs rendben.

Szülő vagyok jómagam is

A gyerek születésével az apáknak is megváltozik az élete. Persze most el lehet kezdeni szidni a férfiakat, hogy mennyi rossz apa van, de az árvaházban elég sok szülő nélküli kisgyerek van, szóval az anyák között is bőven található olyan, aki nem csúcsszülő. Szóval a férfiak élete is gyökerestül megváltozik, amikor gyerekük születik, mindig ott lesz a gondolataik között a család. Fel kell nőniük a feladathoz, megtanulni pelenkázni, gyereket etetni, jó apának lenni. Pénzt keresni, és mégis jelen lenni a család életében. És biztos közöttük is van olyan, akinek ezután teljes mértékben ez a szerep veszi át az életét.

Feloldódnak az anyaságban

Az anyaság egy csodálatos, tiszteletreméltó dolog, viszont szerintem borzasztóan sajnálatos, ha valakinek teljes mértékben ez tölti ki minden gondolatát, amíg a gyereke ki nem repül otthonról. Hiszen tulajdonképpen ezzel azt is garantálja, hogy az összes egyéb emberi kapcsolatát leépíti. Mert lehet, nem mondja senki a szemébe, de előbb-utóbb mindenki megunja, ha a szoptatás gyönyöreiről és nehézségeiről kell hallgatni, a baba kaki állagáról, fogzásról, fejlődési sajátosságairól. Senkit nem igazán érdekel a másik gyereke, csak van, aki udvariasabb. A hova tűntek a barátaim kérdésre pedig ez a válasz. Ha megszűnsz barát lenni, ha megszűnsz az a személyiség lenni, aki eddig voltál, akkor azok az emberek is el fognak távolodni tőled, akik már nem tudnak ehhez kapcsolódni.

Nagyon sok házasság esik ennek áldozatul

A nő eltűnik, előlép az anya, aki a gyerekét helyezi mindig mindenki elé. Ami főleg az első pár hónapban, egy évben teljesen érthető, hiszen a pici baba életben tartása az elsődleges. Ezt senki nem is fogja a szemére vetni. Viszont ahogy a gyerek növekszik, egyre önállóbb, úgy lehet egyre több teret engedni saját magunknak is. Mert habár a szülőség életünk egyik legnemesebb feladata, de ezen felül van még több egyéb minőségünk is, amikben helyt kell állni. Valakinek a gyerekei vagyunk mi magunk is, barátok vagyunk, valakinek a társai.

Kép forrása: Unsplash

Ha viszont minden más ki lesz zárva, ha a gyereked apja úgy érzi, hogy ő kívül szorult a szeretetbuborékból, hogy az ő igényei semmit nem számítanak, akkor borítékolható, ennek mi lesz a vége. Aztán lehet csodálkozni, hogy miért ment tönkre a család. Ráadásul az egészséges gyerek-szülő kapcsolatnak az is része, hogy a gyereket korának megfelelő önállóságra neveljük, és ha elég idős lesz, akkor elengedjük, hogy önálló életet tudjon élni. Akik teljesen rácuppannak a gyerekre, azok ezt sokkal nehezebben teszik meg, vagy rosszabbul élik meg. A gyerekeinknek is mutatunk egy példát, hogy milyen is szülőnek lenni. Van, akit az tart vissza a gyerekvállalástól, hogy a szüleitől egy olyan riasztó modellt láttak, amit ők nem akarnak átélni.

Anya vagy, de mellette nő is

Sok anyára akkor is csúnyán néznek, ha egy kis énidőt szakít magának. Pedig ez lenne a normális, hogy az aktuális lehetőségekhez mérten egy anya is szán időt magára, és foglalkozik más dolgokkal is a gyerekén kívül. Mert erre mindannyiunknak szüksége van. Mert az egészséges szellemnek és léleknek szüksége van töltődésre, változatosságra, fejlődésre. És az is fontos, hogy azért, mert szülővé válik valaki, ne szűnjön meg létezni mint önálló személyiség, mert akkor a gyerek kirepülése után nem marad semmi.

Nyitókép: Unsplash