Átok lehet, ha kiemelkedsz a többiek közül!
Amikor valaki a problémáiról mesél, megérted, átérzed a fájdalmát. Feldühít a világ igazságtalansága, mindig láttad, mi az észszerű, kiválóan meg tudtad előre jósolni az eseményeket, vagy belegondolni a következményekbe.
Intellektuálisan és érzelmileg is mélységeket jártál be. Megvan minden tudásod, ami szükséges az élethez, talán még több is. Érzel, gondolkodsz és elemzel. Keresed a párod, az ideális munkád, azt, amiben igazán jó vagy, a helyed a világban, és körbe-körbe pörögsz a körhintán, amit életnek neveznek, mégis sokszor érzed boldogtalannak magad. Gyakran marcangol az önkritika, az önvád és a kudarc érzése, akár siker esetén is.
Ha te is tapasztalod ezeket magadon meglehet, hogy azért, mert te is szuperintelligens vagy. De mit is jelent ez pontosan? Több pszichológus is foglalkozott a folyton önmagával és környezetével vívódó szuperintelligens emberekkel. Azokkal, akik a szívükkel gondolkodnak, és nehezen szűrik ki a rengeteg fontos adat közül a legfontosabbakat. Akik nem tudják kikapcsolni az agyukat, még akkor sem, amikor már a végletekig feszegetik a gondolkodást.
Ők azok, akiknek a tudás nem feltétlenül hatalom, hanem gyakran inkább büntetés. Ők azok, akik sosem érzik magukat magasabb szinten, mint bárki más – sőt, felnagyítják a saját hibáikat is, majd mindent aprólékosan górcső alá vesznek. A szuperintelligens ember analizál, megkérdőjelezi önmagát, másokat, a világot, az életet, mindennek az értelmét, a miértékeket, majd végső soron rájön, hogy semmi sem tökéletes.
Jeanne Siaud-Facchin pszichológusnő zebráknak nevezi ezeket az embereket, ugyanis a zebrák csíkjai hasonlóak az emberi ujjlenyomathoz. Teljesen egyediek. A zebrák felismerik egymást a csíkjaik alapján. Minden zebra különböző. A pszichológusnő szerint az emberek csíkjai a sérülések, amiket magukban hordoznak, minden seb, amit az élet ejtett rajtuk. A csík fájdalmas, de egyben különlegessé is tesz.
Az egyediség szép is lehet, ha az ember hajlandó rá, hogy észrevegye, hogy az egyedi a tökéletesség felett áll. Gyakran különcnek, furcsának vagy kissé flúgosnak tartják őket. Érzelmi felfokozottságuk mások számára kellemetlenné válhat bizonyos helyzetekben. A szuperintellingens ember érzi, hogy más mint a többiek, nem jobb, nem több, csak más.
Túlérez, túlgondol, túlfigyel, mindenre emlékszik, túlelemez, és túl sokat vár mindenkitől, de főleg önmagától.
Ha ez a spirál tulságosan magába szívja, akkor az megnehezti, hogy boldog lehessen. Ott az a gát, minden túl kevés, vagy túl sok, de semmi sem olyan, amilyennek ideálisan lennie kellene.Fontos, hogy ha mi vagyunk a zebrák, felismerjük, hogy hogyan enyhítsük azokat a kellemetlenségeket, amit a szuperintelligencia következményei okoznak.
Ha pedig ismerünk valakit a környezetünkban aki az, akkor igyekezzünk megérteni, hogy ő másképp érzékeli a körülötte lévő világot és ezen ő nem tud változtani, mert nem egy állapot, hanem a személyiségének a része.
Nyitókép: Unsplash