Audrey Hepburn: Hiába imádták a férfiak, az apjának nem kellett

„Audrey legjobban őrzött titka saját szomorúsága volt” – mesélte Emma Ferrer, aki világhírű nagymamája halála után egy évvel született.

A közelmúltban megjelent új dokumentumfilm megrendítő erővel idézi fel a világ egyik legszebb nőjének tartott Audrey Hepburn életét. A színésznőét, a múzsáét, a jótékonysági nagykövetét, aki élete legfontosabb feladatának azt tartotta, aminek hiányától majdnem egész életében szenvedett: hogy szeretetet adjon.

Pedig látszólag mindene megvolt. Körülrajongott sztárként élt, akiért versenyeztek a stúdiók – az elegancia istennőjeként, aki után bomlottak férfiak és nők. Ragyogó múzsa, divatikon, nem mellesleg rajongó anya, lelkes kertész és elkötelezett állatimádó. Hogy is lehetett szomorú a világ legcsodásabb őzike szempárja?

Se feneke, se melle, tökéletes lesz

A karrierje miatt biztosan nem lehetett szomorú, hiszen a vászon felizzott, amikor ő szerepelt rajta – gondolják sokan ma is, és talán nem is tévednek. Nem csupán ragyogó szerepekkel találták meg az épp mindig jó helyen lévő Audrey Hepburnt, de azon kevesek – mindössze 15 fő – közé tartozik, akik tagjai a szórakoztatóipar legelitebb klubjának. Az EGOT-nyertesek egyszerre gyönyörködhetnek Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjukban. Igaz, az első két díjat a színésznő posztumusz kapta.

Tökéletes volt. „Se feneke, se melle, se szűk ruhája, se magassarkúja. Egyszóval szenzáció lesz” – így jellemezte a színésznőt William Wyler, a Római vakáció című film rendezője. Igaza lett. Olyannyira, hogy 1954-ben, mindössze 25 évesen Hepburn megkapta az Oscar-díjat első főszerepéért. Mire a Sabrinát forgatni kezdte, a világ a lábai előtt hevert.

Máig nem tudjuk elfelejteni alakítását az Álom luxuskivitelben című ikonikus műben, ahol Hepburn alakja örökre összeforrott a kifinomult eleganciával. Nő nem ropogtatott még péksüteményt olyan előkelően, ahogy Holly Golightly teszi a film nyitójelenetében!

Pedig a regény szerzője eredetileg Marilyn Monroe-t akarta a címszerepre, mondván a dús idomú szexistennő sokkal hitelesebb call girl lesz. Maga Hepburn se hitte, hogy neki való a karakter, végül a rendező győzte meg. Az eredményt jól ismerjük, hiszen manapság is visszaköszön a fekete ruhás, gyöngysoros Audrey a papírpoharakról és dekorplakátokról.

A színésznő azonban a siker ellenére is habozás nélkül tartott több éves szünetet karrierjében, hogy gyerekei normális, civil közegben nőjenek fel. A hatvanas éveihez közeledve pedig ahelyett, hogy a luxus nyugdíjasok életét élvezte volna, jószolgálati nagykövet lett az UNICEF-nél.

Éhező gyerekből divatikon

Hogy is lehetne szomorú az, aki után loholnak a férfiak? Aki példakép a nők számára, akinek stílusa védjegye lett a vásznon és az életben is? Az Álom luxuskivitelben kis fekete ruhája a divatvilág csúcsára katapultálta Hepburnt, aki életre szóló barátságot kötött Hubert de Givenchy divattervezővel.

Senkinél nem láttam még, hogy így életre tudna kelteni egy ruhát – áradozott róla Givenchy.

Pedig sokan nem tudták, hogy az álomalak mögött milyen súlyos tragédiák húzódnak. „A második világháború tette anyámat azzá, aki volt” – nyilatkozta kisebbik fia, Luca Dotti, aki könyvet is szentelt ennek az időszaknak.

PR szempontból katasztrófa lett volna a színésznőnek, ha kiderül, hogy szülei náci szimpatizánsok voltak. Az ő aktivista tevékenysége Hollandiában viszont minden hivatalos életrajz része. Más holland gyerekekhez hasonlóan ő is segítette az ellenállás ügyét: papírokat, pénzt vagy üzenetet szállított az egyes csoportok között, a balett estjein befolyó pénzt pedig ugyancsak az ellenállásnak adományozta.

A kimerülő élelmiszerkészletek hatására azonban negyven százalékkal nőtt a gyermekhalálozás, így Audrey nem egyszer tulipánhagymát evett a túlélésért. Tizenhat éves volt, amikor az ország felszabadult. Ekkor vastagbélgyulladása mellett asztma, endometriózis, sárgaság, vérszegénység és depresszió gyötörte. A kamaszkori alultápláltság örökre nyomot hagyott rajta, a túlélők bűntudataként pedig a későbbiekben szinte rossz néven vette, hogy van mit ennie.

Az apját kereste minden férfiban

Hogy is lehetett volna szomorú, amikor férfiak milliói ácsingóztak a kegyei után? Kivéve azt az egyet, aki igazán számított volna… Hat éves volt, amikor apja végleg kisétált az ajtón. Hepburn 25 év után talált rá a régóta keresett férfira, aki anno lelkesen segítette a brit fasiszta mozgalmat. A találkozás hideg volt és fájdalmas.

Ha legalább rendszeresen láthattam volna, úgy érezhettem volna, hogy szeretett – vallotta be egy 1992-es interjúban a színésznő, akit apja árulása egy életre bizonytalanná tett.

Mindkét házasságában azért küzdött, hogy fiai elkerüljék ezt a sorsot. Első férjével, a színész Mel Ferrerrel 14 év után váltak el. Kapcsolatuk a férfi leszálló ágban lévő karrierjét és  kontrollmániáját sínylette meg, de állítólag élete végéig bánta, hogy elengedte Audrey-t.

Második férjével is 9 év korkülönbség volt köztük, ezúttal az olasz orvos javára. Dacára a római dolce vitának, Audrey nem bírta Andrea Dotti hűtlenkedéseit, és 13 év után beadta a válókeresetet. Ötvenkét éves volt, amikor találkozott Robert Woldersszel. A holland színész Audrey haláláig társa maradt, az együtt töltött éveket élete legboldogabb időszakának tartotta.

Az apjától és férjeitől remélt szeretetet Hepburn jótékonysági munkájába csatornázta át. Haláláig járta a világot, hogy felhívja a figyelmet a nehéz sorsú gyerekekre. Az éhező picik látványa különösen megrázta, mivel tudta, mit jelent az éhezés. Sztárságát arra használta fel, hogy hangot adjon a hangtalanoknak, mert mint mondta:

Ahogy öregszel, emlékezz rá, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik, hogy másokon.

Nyitókép: Wikipédia