1. Én vagyok a budaörsi biciklitároló hangja. Sajnos szinkron karrierem ennél a pontnál véget ért, de erre nagyon büszke vagyok. Szerintem senki nem tudja nálam szebben mondani, hogy: „Kitárolási folyamat kezdete. Kérem, várjon!”
2. Vezettem már kisrepülőt. Hatalmas élmény volt. Legalábbis nekem. A mögöttem ülő utasokról már nem tudok ilyen egyértelműen nyilatkozni. Ők lehet, féltek kicsit. Mondjuk ez szárazföldi vezetési teljesítményemet tekintve nem meglepő…
3. Ugyanis összetörtem a kocsit a forgalmi vizsgámon. Ennek ellenére megkaptam a jogosítványomat. Persze ez már nem az első vizsgám volt. Az oktatóm szó szerint ezzel a mondattal engedett el a nagybetűs FORGALOMBA: „Na jó, a vizsgabiztos aláírta a papírodat. Szerintem gyorsan menj innen, mielőtt meggondolja magát!”
4. Színtévesztő is vagyok. Főleg a zöld és piros, de a hasonló árnyalatok megkülönböztetése is gondot okoz. A helyfoglalás a moziba egy rémálom… A kis színes golyós könyvről nem is beszélve, amit iskolás éveim minden orvosi vizsgálatánál elővettek, és én mindig csak annyit tudtam mondani a mit látsz a képen kérdésre, hogy: „Sok színes golyót.”
5. Nincs matekérettségim. Diszkalkuliás vagyok, emiatt felmentettek az értékelés és a vizsga alól.
