Az a férfi zaklatta a kislányom, akiben testvéremként bíztam…

– Gyere át és hozz egy üveg erőset! El kell mondanom valamit, neked meg le kell írnod!

– De Attila, te nem is iszol! És miért kell leírnom, amit mondasz?

– Most iszom, különben nem tudok beszélni róla! És azért írd le, baszd meg, mert te szoktál írni. Én falakat húzok fel, te meg írsz. Úgyhogy gyere át és írd meg! Hogy tudjanak róla!

Tudod, van ez a haverom, a Tomi – kezdte fél órával később a történetet, amikor már egymással szemben ültünk. – Kissrác korunk óta együtt lógtunk. Minden hülyeségbe belerángattuk egymást, az összes iskolai intőnket együtt szereztük. Együtt is kezdtünk csajozni, együtt néztük az első csempész pornót. Érted?! Ismertem, amennyire csak ismerhetsz valakit ebben a rohadt életben!

Aztán jött az életembe Ildi. Akkor már nem jártam csajozni, olyan jó nő úgyse volt másik. Tomi járt egyedül, meg másokkal, külön útjaink lettek. De akkor is tudtunk egymásról. Neki szóltam először, hogy Ildi terhes, előbb mint az anyámnak, érted?! Amikor megszületett Vivi, ő látta először utánam. Együtt örült velem, de nem nagyon érdekelte ez a családos történet.

Nem az ő műfaja, azt mondta, ő nem szereti a kötöttséget, meg egyébként is a fiatal csajok érdeklik. Akik még olyan kis zamatosak – így mondta. Akiket még nem rontott meg a világ. Ezen jókat röhögtem akkor: mit gondolsz, meddig fognak rád bukni még a fiatal csajok?! Állapodj meg, találj egy jó nőt, húztam. De őt ez nem érdekelte.

Sokat utazott, nem állt meg egy helyen, de hozzánk mindig benézett, ha itthon volt. Ildi utálta Tomit. Sokat veszekedtünk ezen. A legjobb haveromat nem fogom kidobni, csak mert neked nem tetszik, mondtam a feleségemnek, de ő inkább tüntetőleg elvonult Vivivel a másik szobába, ha a barátom megjelent. Tomi nem bánta, azt mondta, a gyerekekhez úgysem ért.

Aztán teltek az évek, és Vivi tíz éves elmúlt. Tomi dicsérte, hogy már kész nagylány, micsoda szépség lesz belőle! Egyre többet beszélgettek. Tomit minden érdekelni kezdte, amit Vivi csinál. Ha jött hozzánk, mindig hozott Vivinek valami apróságot. Látod, mondtam Ildinek, Tomi nem rossz srác! Csak be kellett, hogy nőjön a feje lágya!

Ildi is megenyhült egy kicsit az irányába. Vivi pedig egyenesen rajongani kezdett Tomi bácsiért, aki egyre többször jött hozzánk látogatóba. Azt is felajánlotta, hogy elkíséri  a lányunkat a tornaedzésre, amikor nehéz volt megoldanom, hogy elszabaduljak a munkából. Örültem neki.

De aztán Vivi megváltozott. Csendesebb lett, visszahúzódóbb. Elkezdett olyan szélesebb pulcsikat és bővebb nadrágokat hordani. A tornát is abbahagyta, és ami a legkülönösebb volt, nem akart Tomival találkozni. Amikor legközelebb Tomi felajánlotta, hogy hazakíséri a suliból, már veszekednem kellett, hogy elmenjen vele. Egy csomó dolgom volt.

Ildi meg fodrászhoz ment aznap, nem értettem, miért nem tudja elfogadni, hogy nem mi megyünk érte. Ordítottam vele, hogy önző meg hisztis! Érted?! Aznap áramszünet volt, így mégis korábban végeztem és hazaindultam. Tomi kocsija már a ház előtt állt, az ajtó nyitva volt. Simán bementem. Letettem a kabátomat és benyitottam a nappaliba. Bármit megadnék azért, hogy kitörölhessem azt a képet az agyamból… De nem megy, beleégett.

Tomi a falhoz szorította Vivit, és a keze a lányom nadrágjában volt!

A tizenkét éves lányom bugyijában matatott a mocskos kezével! Vivi riadt tekintettel nézett rám. Nem volt benne szemrehányás, csak félelem. Tomi nem vett észre, így épp hallottam, ahogy mondja: „Tudom, hogy te is akarod!” Ekkor elöntötte az agyamat a szar: megfogtam hátulról, lerántottam a földre, és addig rúgtam, ütöttem, amíg bírtam.

Csak akkor fordultam Vivihez, amikor már nem mozdult. A lányom összekuporodva guggolt a sarokban szinte jéggé dermedve. Tomi mégis összeszedhette magát, mert ahogy a lányomhoz térdeltem, felpattant és elszaladt. Vivit ekkor kezdte el rázni a zokogás, és engem is. Csak ennyit tudtam ismételgetni: ne haragudj, nem tudtam. És tartottam szorosan, ahogy régen, még kiskorában, amikor még csupán azért sírt, mert elesett a biciklivel.

Tomit nem láttam azóta. Vivi könyörgött, hogy ne menjünk a rendőrségre, nem bírná elismételni újra a történetet. Sokáig azt hittem, én sem tudok beszélni róla, de tudod, azóta nem tudok aludni. Arra gondolok, hogy hátha más olyan hülye is van, mint én! Ezért akartam elmondani, hogy figyeljetek oda, amíg még lehet!

Nyitókép:

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Unsplash