Az anyaságért mindent fel kell adni?

Amikor egy újszülött rázza fel egy család utólag visszagondolva végtelenül unalmasnak tetsző életét, anyaként kezdetben nappal pihenjük ki az éjszakát, és éjszaka a nappalt. De mi lesz utána?

Amikor felszáll valamelyest a köd, a lila és az elménkre bénítóan telepedő is, és a babaillat mellett megcsap valami régi, jól ismert érzés: a mindenáron tenni akarás. Vajon véges számú-e a szerepek száma, amiket tisztességgel be lehet tölteni, miután valaki anya lett? Lehetséges-e egyszerre jó testvérnek, szerető társnak (és úgy simán szeretőnek), munkaerőnek és még annyi minden másnak lenni? Vagy maximum kettőt lehet választani, a többit pedig takaréklángon kell tartani, akár az idők végezetéig?

Ennek az új kis életnek ismerem a csöndjeit – a szájlebiggyesztésének, a kacajának és a félálomban rebegő szempilláinak szentháromságában élek. Mellette, mellőle pedig… vágyódom elfelé, ha fizikailag nem is, de szellemileg nagyon. Kielégítésre várnak türelmetlenül sorakozó vágyaim. Ha nem akarom, akkor is ott motoszkálnak, márpedig én nem akarom.

Hiába enyém papíron a világ összes ideje, valahogy mégsem, valahogy 24 órát jól beosztani sosem tűnt lehetetlenebbnek. És mindig ezek a fránya vágyak morzsolódnak  le. Az energiákról, hajj, azokról a végesekről ne is beszéljünk, mert noha példaképem a Duracell nyuszi, én igenis lemerülök, ráadásul nem is olyan ritkán.

Önmegvalósítani eddig kellett volna – hallom a képzeletbeli dorgáló hangokat -, mert most az anyaságban való kiteljesedés van soron. De az nem egy ilyen élethosszig tartó folyamat? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy karrierre ér-e vágyni. Vagy ne is használjunk olyan nagy szavakat, hogy “karrier”, de valami többre. Ha létezik olyan.

FORRÁS: UNSPLASH

A kiegyensúlyozottság azt jelenti, hogy fontos és még fontosabb között taktikusan lavírozva valahogy megtaláljuk az egyensúlyt. De a szükségletek drasztikus és tartós limitálása egy másik irányba vezet. Ha nincs muníció, csak a verkli, nincs napi egy kupica lélekfröccs, hanem helyette rohamtempóban görgetjük lefelé a mindennapok feedjét, akkor annak az látja kárát, aki nem ezt érdemli. Plusz nem mellesleg mi magunk.

Trükkös ez az idő: hol begyorsít, hol csoszog, de állítólag mindent megold, így bizonyára ezt is. Egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy nemcsak a test, hanem a lélek is regenerálódott a világrahozatal után. Már nem csak erős közepesre vizsgázunk úgy körülbelül mindenből a logisztikától kezdve a társas kapcsolatokig. És eljutottunk odáig, hogy nem bűn, ha nekünk nem elég az, aminek elégnek kellene lennie.

A megvalósítás pedig… az is eljön. Én addig is megelégszem a felismeréssel, hogy egy édesanya élete fő műve az, amilyen embert faragott az édesapával karöltve a gyermekéből. A siker íze pedig ennél fogva valószínűleg körte-eper, mert épp az a gyümölcspép ennek a mesterműnek a kedvence.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr