Az olimpikon, akit csapattársa adott a nácik kezére

Ben Bril rendkívül szegény, holland zsidó családból származott: halász édesapja hat gyermeket tartott el kevés fizetéséből. Komfort nélküli albérletekben húzták meg magukat, ahol ágyuk sem volt. Szalmazsákokon aludtak és egy vödörbe végezték a dolgukat.

Az önvédelemtől az olimpiáig 

Mivel elég rossz hírű környéken laktak, Ben gyakran keveredett utcai verekedésekbe. De a barátaival is szívesen bunyóztak időtöltés gyanánt, s később már edzőteremben tanult bokszolni, ahol kiemelkedett a tehetségével. A kitartó gyakorlás 1927-ben országos bajnoki címhez juttatta, és innen egyenes út vezetett az olimpiára.

Az olimpiai bizottság feje a holland náci párt tagja volt, Ben pedig büszke zsidó, aki a bajnokságok alatt Dávid-csillagot viselt a rövidnadrágján. Származása miatt a fiatal sportoló a következő olimpián nem is vehetett részt – a rákövetkezőt pedig már saját maga bojkottálta 1936-ban.

Árulás 

A borzalmak akkor kezdődtek, amikor beköszöntött a II. világháború. Ben eddigre megházasodott, fia született és szendvicsboltot üzemeltettek, míg a zsidóüldözés be nem következett. Hiába próbáltak elrejtőzni a deportálás elől, 1942-ben letartóztatták őket. Egykori csapattársai, egy apa és fia, Sam és Jan Olij jelentette fel Bent, a feleségét és gyermeküket.

A család több koncentrációs tábort is megjárt. Bergen-Belsenben kötöttek ki, ahol a világháború során legalább ötvenezer ember lelte halálát. Amikor megérkeztek, a férfi úgy döntött, hogy nem lázad tovább, így jó magaviselete miatt barakkvezetői pozícióba került. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a túlélés.

 

Harc a németekkel

Ben Brilt gyakran küldték bokszmeccsre az őrök szórakoztatására, ám nem volt szabad nyernie német ellenfelei ellen. Később ő maga is szervezett meccseket. Cserébe több előnyhöz is jutott: a barakkjában lévőket békén hagyták, gyógyszerekhez és néha dupla élelmiszerhez is jutott.

1945 januárjában szabadultak: felesége, Celia és fia, Ábrahám is túlélték a megpróbáltatásokat. A család többi tagja azonban nem volt ilyen szerencsés, mind különböző koncentrációs táborokban hunytak el. 

Árulójuk nem kerülhette el a sorsát: Sam Olijt 1945-ben letartóztatták, de halálbüntetését később enyhítették és 1954-ben kiszabadult. Jan megúszta a büntetést, mert sok háborús bűnöshöz hasonlóan Argentínában húzta meg magát. A sors pikantériája, hogy Sam és Ben egyszer a ‘60-as években véletlenül összefutottak vitorlázás közben. Ben üldözni kezdte a férfit, de nem sikerült utolérnie.

Bokszkesztyű a fiókban 

Ben Bril nem bokszolt soha többé, ehelyett versenybíróként kezdett dolgozni. 1963-ban ő vezette azt a mérkőzést, amely alatt Papp László megvédte Európa-bajnoki címét George Aldridge ellen. Később a szendvicsboltot is újranyitotta, emellett éttermet vezetett a családjával.

2003-ban hunyt el, 91 éves korában egy nyugdíjas otthonban. Tiszteletére Hollandiában évente megrendezik a Ben Bril ökölvívó gálát.

Nyitókép: Wikipedia