Az otthonülő anyák nem koktélt iszogatnak – beleszakadnak a melóba!
Az emberek szeretnek sztereotipizálni, és előzetesen kialakított sémák alapján megítélni társaikat. Szeretnek beskatulyázni másokat valamilyen felszínes általánosítás alapján. Sajnos a közelmúltban én is áldozatául estem ennek.
Márciusban költöztünk kertes házunkba a családommal, ekkor már 6 hónapos terhes voltam a kistesóval. Rengeteg tennivaló volt a házzal és a költözéssel kapcsolatban, illetve a fél éves terhesség mégiscsak fél éves terhesség. Ezért úgy döntöttünk, hogy itthon maradok, és megkezdem a szülés előtti szabadságomat.
Őszintén, rettentően élveztem az elején, hogy milyen jó itthon. Bár a napi tevékenységek lefárasztottak, szerettem, hogy magunkért tevékenykedek és valami hasznosat csinálok – és mindemellett jut idő a pihenésre és saját magamra is. Az ember szülés előtt szeret egy kicsit magába tekinteni.
Az idő múlásával én is egyre „terhesebb” lettem, nehezültek a dolgok, rengeteg itthoni munkával kiegészítve. Természetesen mindezt úgy, hogy férjen bele a napi 24 órába, a gyerekneveléssel és a pihentető alvással megspékelve. Uram bocsá’ az sem hátrány, ha minden nap csillog-villog a ház, friss virág van az asztalon, mindig melegétel készül, és még én is egészen jól nézek ki.
Na, de kívülről hogy is látszott mindez? Én voltam a nő, az anyuka, aki lopta a napot. Hiszen „úgysincs semmi dolgod” – mondták a már jól ismert eladók a boltban. Elsőre nem foglalkoztam a sztereotípiákkal, miszerint az otthonülő anyuka szó szerint is csak ül. Vagy egész nap – a filmekben látottakhoz hasonlóan – magassarkúban, koktélt iszogatva járkál otthon. A legnagyobb gondja pedig, hogy melyik kényelmes pózból nézze a bicepszeit megvillantó kertészt.
Forrás: pexels.com
Hát, kertész volt ugyan nálunk, de elárulom, egyáltalán nem volt bicepsze, sőt, a terhes súlyomnak kb. felét nyomta vasággyal együtt. De beszélgettem vele, mert intézni kellett a kertfeltöltést, a növényrendelést, a támfalépítést. És még vagy ezer dolgot, amit egyedül csináltam. Merthogy ugyebár semmit sem csinálok itthon, csak ülök.
„Biztos egész nap filmezel, pihensz, jössz-mész és vásárolgatsz, készülsz a pici érkezésére” – hallottam másoktól. Igen, ez mind így volt, kivéve, hogy internet és TV még nincs bekötve. A vásárlás közben is rohanok, és még mindig nincs minden teljesen kész a gyerekszobában, bár egy hónap múlva szülök.
Mert egy otthon tartózkodó anyukának semmi dolga.
Kivétel ez alól a ház dolgainak intézése, a közművek átíratása, órákig tartó üldögélés a hivatalokban. Egyeztetés a szakemberekkel és munkások fogadása. És akkor ott van, hogy 8 hónapos terhes vagy, de ettől még aránylag energikusan és átgondoltan veszed az élet által eléd gördített akadályokat.
Nyilván van egy férjem. Nyilván segít ő is, és ketten vagyunk ebben a házasságban. De míg ő dolgozik, bizonyos tevékenységekkel és intéznivalókkal nekem kell foglalkoznom. Nem panaszkodni akarok, csupán rávilágítani, hogy ez is egy olyan, köztudatban hibásan élő séma, amely az otthonülő édesanyák életét általánosítja. Közben pedig sokunk igenis minden nap erőn felül tesz azért, hogy a családjának megfelelő környezetet biztosítson. Ezért érdemes vigyázni a sztereotípiákkal…
Nyitókép: pexels.com
