Azért vagyok egyedül, mert nem érem be akárkivel!

Amikor nagy sokára kilépsz egy szívet széttépő kapcsolatból, igenis jó, ha egyedül maradsz. Újra meg kell látnod magad. Újra csupaszra kell,hogy vetkőzz magad előtt. Ki kell terítened a lapjaidat. Megnézni a sebeidet. 

Megélni a fájdalmadat. Szembesülni azzal, hogy kész, ez ennyi volt, nem bír többet a kapcsolat. Végighaladni egy folyamaton úgy, ahogy az a te szívednek jó. Újra meg kell barátkoznod a régen látott arcoddal, ami az idők során megkopott. Amit csak a másik tükre mutatott, ezért egészen másnak láttad. Már olyan fakó volt és homályos, hogy magad is kezdted elhinni:  tényleg ez vagy te, a szeretetlenség netovábbja.

Újra észre kell venned a szemedben a ragyogást, bőrödön az apró barázdákat. Újra fényt kell teremtened az életedben, fel kell melegítened a szíved, amit mások széttapostak. Szembe kell nézned a fájdalmaiddal, a feldolgozatlan csalódásaiddal. Biztonságban kell érezned magad – egyedül is.

Az egyedüllét nem a magánnyal egyenlő, hanem inkább önmagad megismerésével. Amikor felkészíted magad a továbblépésre. Meggyászolod a szakaszokat, eltemeted a fájó pillanatokat. Időt adsz a lelkednek, és erőt gyűjtesz. Megismered a gondolataidat, az érzéseidet, és már nem menekülsz más karjába csak azért, hogy jobban érezd magad. Mert pontosan tudod, hogy ugyanott lyukadsz ki, ahol eddig.

Már tudod, hogy változásra van szükséged, hogy egy ideiglenes sebtapasz még nem gyógyítja be a mély sebeket. Egyedül is megtanulsz a világban létezni és élvezni a saját társaságodat. Idővel azon kapod magad, hogy már nem rágódsz azon, miért nem sikerültek a kapcsolataid. Ki és mit hibázott, ki és mit tehetett volna másképp. Már nem gyötör a múlt csomagja. Nem sajnálod magad, nem bántod magad, nem akarsz más lenni, mint aki vagy.

 Nem akarod megjátszani, hogy minden rendben, miközben nincs így.

Már nem akarsz mosolyogni akkor, amikor tép a fájdalom. Nem veszed körbe magad olyan emberekkel, akik csak kihasználnak. Nem érdekel azoknak a véleménye, akik kinevetnek. Akik csak annyit tudnak a fejedhez vágni, hogy „Én megmondtam, ha hallgattál volna rám, most nem itt lennél.” Már tudod, hogy minden halálra ítélt kapcsolat tanított valamire.

FORRÁS: UNSPLASH

Azok is, amik egy éjszakán át tartottak, és azok is, amik csak izzasztó, bizsergető beszélgetésekig jutottak. Már tudod, hogy minden faképnél hagyás, minden ordibálós szakítás közelebb vitt önmagadhoz. Közelebb vitt a szívedhez, hogy tudd, mi az, amire vágysz. Hogy tudd, mennyit is érsz, hol húzódnak a határaid.

Hogy értsd, nem kell minden bokornál megállnod és kivilágított jelzőtáblával mások tudtára adni, hogy itt vagy, készen állsz. Inkább hagyod, hogy az élet mutassa, merre van a következő – talán – végállomás. Addig legyél egyedül, ameddig jólesik, amíg készen nem állsz arra, hogy tovább lépj!

Jogod van ahhoz, hogy egyedül is jól legyél, ahhoz, hogy így is boldogan élj. És ha készen állsz a következő szerelemre, már magabiztosan és tisztán tárod ki az ajtót a másik előtt. Mert tudod, mi az, amit megérdemelsz, és nem éred be kevesebbel.

Nyitókép: Unsplash