Csak beszélünk róla, vagy csináljuk is? A plüss bilincseknek és a latex ruháknak régóta nagy divatja van a popkultúrában, és a BDSM egyre több hálószobába szivárog be. 

Sokan sokfélét mondanak a BDSM-ről, ami lassan annyira elhasználódik a közbeszédben, mint a nárcisztikus vagy a szekunder szégyenérzet kifejezés. A BDSM olyan sajátos szexuális viselkedésforma, mely magyarul a kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, valamint a szadizmus-mazochizmus kategóriákat foglalja magában. Nincsen egységes álláspont arról, hogy hogyan alakul ki ez a féle szexuális érdeklődés. Vannak, akik szerint a szadomazo aktusok az evolúciós reprodukciós stratégiával állnak összefüggésben. Vannak, akik szerint gyermekkori traumákat élnek újra a résztvevők, és van olyan irány is, amely bizonyos személyiségjegyekhez köti.

Forrás: Unsplash

Csörgits Kinga szexuálterapeuta szerint amikor például egy traumától próbál az illető “megszabadulni”, arról van szó, hogy a lélek gyógyulni szeretne, és ha sikerül felnőtt fejjel igent mondani erre a kiszolgáltatott helyzetre, meg tudja dolgozni azt a traumát. Ez veszélyes játék, és nagyon magas szintű tudatosság kell hozzá. Az együttlétnek pontos keretrendszert kell adni, és egyik fél sem tehet kárt a partner testi-lelki épségében, még akkor sem, ha az konszenzuson alapul.

A BDSM-en belül többféle vágyról beszélünk. Laurence John Alison és kollégái 2001-es tanulmányukban az alábbi kategóriákat különítették el: fizikai korlátozás (kötözés, bilincs, láncok), a fájdalom átélése (verés, ostorozás), megaláztatás (verbális megaláztatás) és egy egyéb szexuális viselkedéssel kapcsolatos kategória. Bármelyikről is legyen szó, egy egészséges BDSM-kapcsolatban a felek képesek meghúzni a határaikat, és mindkettejük számára komfortos környezetben élik ki a szexuális vágyaikat.

Fantáziálunk róla, vagy gyakoroljuk is?

Egy 2015-ös kutatás szerint a megkérdezettek 60%-ának rendszeresen megjelenik az alá-fölé rendeltség valamilyen módja a szexuális fantáziájában, ezzel szemben mindössze 2% vallotta be, hogy részt vesz BDSM játékokban. Sokan kíváncsiságból kipróbálnak bizonyos eszközöket, hogy feldobják az együttlétet, aztán később megmaradnak a fantázia szintjén.

A szakember szerint sokszor a vágyak markánsan kötődnek egy élményhez, amit szégyellünk. Ha például a férfi a lábimádatban éli meg az alárendeltséget, akkor nem a lábfétist szégyelli, hanem a tudatállapotot, amit megél közben. Ha a nő lába alatt áll helyre az ő lelkivilága, és ki van szolgáltatva ennek a passzív szerepnek, azt a társadalom el fogja ítélni, hiszen “nem az a férfi dolga, hogy kiszolgáltatott legyen”. Ez pedig szorongást és szégyenérzetet vonhat maga után.

Akár a stressz csökkentésére, akár egy intenzív eufórikus állapot megélésére használjuk, fontos leszögezni, hogy a BDSM szeretete nem jelent mentális betegséget, és amíg mindkét félnek örömet okoz (anélkül, hogy maradandó lelki-testi sérüléssel járna), bátran és őszintén gyakorolhatjuk.

Nyitókép: Unsplash