Börtönviselt menyasszony: Melyik férfi vágyik erre?

Hiába temetem mélyre a titkaimat, hiába nem beszélek róluk, a múlt mindig megtalál. Ha máskor nem, akkor az olyan álmatlan éjszakákon, mint amilyen a mai. Álmodni szeretnék a jövőmről, a jövőnkről Kristóffal.

Felülök az ágyon, és nézem, milyen békésen alszik. Nehéz napja volt. Minden napja nehéz, mióta két állása van. Nagyon ambiciózus. Ez egyszerre lenyűgöz és kétségbe ejt. Tudom, hogy meg tudná vetni a lábát a világnak nevezett kegyetlen harcmezőn.

Igen az, még ha egy puskalövés sem dörren – aki ma jó barát, holnap már a legádázabb ellenséged lehet. Ebben a világban nem társakat keres az ember, hanem szövetségeseket. Mindennek makulátlannak kell lennie, még az ember párjának is. Pont emiatt aggódom.

„Minél nagyobb az arcod, annál nagyobbat fogsz kapni!” – figyelmeztetett a nagybátyám, de nem érdekelt az atyai próbálkozása, hogy jobb útra térítsen. Fiatalon csinálunk jó pár baromságot. Valamit simán megúszhatunk, de van, amikor fennakadunk a rostán, és a törvény könyörtelenül ítél felettünk…

Anya képtelen volt bekísérni a börtönbe, de a nagybátyám nem hagyott magamra. Ő látogatott, ő hozta be anya leveleit és vitte ki azokat, amiket neki írtam. Egy alkalommal beállított néhány nyelvkönyvvel. Volt a tanuláshoz érzékem, és bent bőven volt időm. A kötelező feladatok mellett ez lett az én mentsváram.

FORRÁS: UNSPLASH

Sok mindent tanultam a rácsok mögött – és nem csak a helyes kiejtést. A legkeményebb leckéket nem mindig a szabad ég alatt kapjuk meg. Amikor szabadultam, nyelvvizsgákat tettem, majd beiratkoztam az egyetemre. Meghúztam magam, stréber lettem, de meglett az eredménye, lediplomáztam.

Soha senkinek nem beszéltem a múltamról.

Annak a kedves srácnak sem, aki most itt fekszik mellettem. Kristóf akkor szólított meg, mikor a parkban tanultam. Nem terveztem, hogy lesz valakim, sőt, az országból is el akartam menni. Ugyan hol kaptam volna állást ilyen előélettel? Végül a szerelmünk meggyőzött, hogy maradjak.

Az egész családja befogadott, olyan volt, mintha mindig is ismertek volna. Mire észbe kaptam, már gyűrű volt az ujjamon. Anya kért, hogy mondjam el a titkom, de inkább hallgattam. Egy kis cégnél helyezkedtem el, ahol nem firtatták a múltamat. Örültek, hogy ilyen végzettséggel náluk dolgozom. Jól érzem magam a munkahelyemen, a mai világban ez ritka, még ha a pénz töredéke is annak, amit máshol keresnék.

Kristóf nem értette, miért ragadtam le az első állásnál, szerinte sokkal több van bennem. Nem tudhatja, hogy azon az éjszakán elvesztettem a „nagy arcomat”… Nézem az alvó szerelmemet. Nem lehetnek többé titkaim előtte, nem tehetem tönkre az álmait. Gyengéden simítom meg az arcát, erre mindig felébred. Rám néz, az álom egy pillanat alatt szökik ki a szeméből. Tudja, hogy valami megváltozott. Könnybe lábad a szemem.

– Édesem, valamit el kell mondanom. – Gyűlölöm magam, mert bántani fogom, akit a legjobban szeretek. De belekezdek életem legnehezebb vallomásába…

Juhász Béla novellája

Nyitókép: Unsplash