Bosszúálló kurtizán: Hálószobai titkokkal zsarolta szeretőit…
Harriette Wilson a 19. századi London egyik leghíresebb és legveszélyesebb kurtizánjaként vonult be a történelembe. Tizenöten voltak testvérek, így alig várta, hogy maga mögött hagyhassa folyton zsúfolt otthonát.
Tizenöt éves korában aztán megtalálta ennek a módját, William Craven vezérőrnagy szeretője lett. Hamarosan beköltözött az elegáns Mayfair negyedbe, ahol alig akadt olyan dandy, aki ne ábrándozott volna róla. Harriette ugyanis nemcsak vonzó külsejével vette le a lábáról a férfiakat, hanem azzal is, hogy remekül tudta forgatni a szavakat.
Pontosan tudta, hogy milyennek kell lennie egy vérbeli „udvarhölgynek”: kedvesnek, szellemesnek, nyitottnak, tájékozottnak. Ezért kezdett könyvtárba járni, irodalmat tanulni, fortepianón játszani, aztán később a vidéki gazdaság fortélyait is elleste egy módos asszonytól. A szabadszájú Harriette-ről köztudott volt, hogy gyakran cserélgette szeretőit és egyszerre több férfival is szexuális kapcsolatban állt.
Annak ellenére, hogy kurtizánként komoly szerződést kellett kötnie a patronálókkal, bizonyos esetekben kizárólagossággal. Ez azonban cseppet sem akadályozta meg abban, hogy mindenkitől bezsebelje a fontokat. William Spencer Cavendish volt az egyik legbőkezűbb támogatója. A herceg házat vásárolt neki a Dorset Square-en, egy másikat pedig Brightonban, sőt, még egy a madárházzal is meglepte, ami után a nő már régóta vágyakozott.
Gáláns udvarlói közé tartozott még George Campbell 6. argyll-i herceg, Lord Frederick Bentinck, Arthur Wellesley és Lord Beauvale. Harriette rendkívül ügyesen sáfárkodott a pozíciójával. Ám nemcsak ezzel tűnt ki a többi örömlány közül, hanem merész öltözködésével is, ami igazi divatikonná tette őt. Ám semmi nem tart örökké, különösen a prostituáltak világában.
Harminc éves korára kiöregedett a szakmából, és visszavonult annak tudatában, hogy Bedford hercege élete végéig gondoskodni fog róla. Ám a férfi megszegte ígéretét. Mit csinál ilyenkor egy minden hájjal megkent kurtizán? Bosszúért kiált. Harriette pontosan így tett. Megírta memoárját, amiben részletesen ecsetelte életének minden szaftos részletét, beleértve az összes volt szeretője szexuális szokásait.
A kézirat kiadása előtt minden érintettnek levelet küldött, és 200 fontot kért a hallgatásáért cserébe. Ez óriási pánikot okozott az ismert előkelőségek körében. Egyikük, aki ellenállt a fenyegetésnek, Arthur Wellesley, Wellington hercege volt, és azóta elhíresült mondatával válaszolt a nő zsarolási kísérletére:
„Tedd közzé, és légy átkozott!”
A kétkötetes önéletrajz megjelenése idején hatalmas botrányt kavart a londoni társadalomban, megszégyenítve és tönkretéve magas rangú férfiakat. Bár Harriette ezzel hatalmas hírnevet szerzett magának, terve mégsem vált be hosszú távon. Alig két évtizeddel a ’The Memoirs of Harriette Wilson’ publikálása után belehalt az alkoholizmusba.
A történtek fényében nem csoda, hogy halálának híre senkit nem érdekelt különösebben, ám ezen valószínűleg Harriette sem lepődött volna meg. Hiszen egész életében távol állt attól, hogy bárki példaképe legyen – azonban sziporkázó íráskészségét felhasználva tükröt tartott a szexuális kettős mérce elé.
Nyitókép: Wikipédia